az ausztronéz terjeszkedés Délkelet-Ázsia és a Csendes-óceán szigetére volt az utolsó és legszélesebb körű őskori emberi migráció. Az ausztronéz nyelvek az őslakos nyelveket helyettesítették a világ közel felében, mégis az ausztronéz gyarmatosítók abszolút száma kicsi volt. A közelmúltban a genetikusok nagy földrajzi különbségeket azonosítottak az ázsiai származás relatív arányaiban a különböző genetikai rendszerek (NRY, mitokondriális DNS, autoszómák és X kromoszómák) között a délkelet-ázsiai és a csendes-óceáni sziget Ausztronéz nyelvű társadalmaiban. Meglepő módon jelentős genetikai folytonosság fordul elő Az Indonéz szigetcsoport déli ívét képező szigetek folyamatos láncolatának közepén, az ausztronéz világ földrajzi központja közelében. A migráció földrajzi akadályainak hiányában az ausztronéz nyelv helyettesítésének ez a genetikai határa a társadalmi viselkedésből fakadhatott. A F. A. E. által inspirált több évtizedes összehasonlító Etnológiai kutatásokra támaszkodva. van Wouden ausztronéz társadalmi szerveződésének strukturális modellje, amelyet Claude L. A.-Strauss később “Háztársadalmakként” (“societyc) kodifikált, egy kétlépcsős Néprajzi modellt javasolunk, amelyben a matrilokális “Háztársadalmak” megjelenése az ausztronéz terjeszkedés kezdeti szakaszában, majd a “Háztársadalmak” későbbi eltűnése az alföldi rizstermelő régiókban a megfigyelt nyelvi, genetikai és kulturális mintákat magyarázza.