A cisterna magna megnagyobbodását aneuploidiával társították. A cisterna magna megnagyobbodásának korábbi tanulmányaiban azonban a rendellenes kromoszómákkal rendelkező magzatoknak a nagy cisterna magna mellett más szonográfiai rendellenességeik is voltak. Célunk az volt, hogy felmérjük a cisterna magna izolált megállapításának klinikai jelentőségét 10 mm-nél nagyobb anteroposterior dimenzióban prenatális szonogramon. Az intézményünkben 1989 és 1996 között végzett összes prenatális szonogramot megkaptuk, amelyben a megnagyobbodott cisterna magna volt az egyetlen szonográfiai rendellenesség. A vizsgálatba olyan eseteket vontak be, amikor a cisterna magna a megfelelő síkban több mint 10 mm-t mért, és a magzati felmérés egyébként normális volt, beleértve a normál kisagy méretét és morfológiáját. A terhesség kimenetelét és a szülés utáni nyomon követést minden esetben megkapták. Tizenöt eset állt a vizsgált populációnkból. Mind a 15 magzatban a megnagyobbodott cisterna Magnát először a harmadik trimeszterben figyelték meg (terhességi kor, 26-37 hét). A cisterna magna mérete 11-19 mm volt (átlagosan 12,9 mm). Mind a 15 terhesség fenotípusosan normális liveborn csecsemőket eredményezett. Minden anya és csecsemő rövid kórházi tartózkodást kapott (1-4 nap), és a csecsemők normálisak voltak a mentesítéskor. Nyolc esetben (2-69 hónap) hosszabb volt a követés, és mind a nyolc csecsemő normális volt. Eredményeink arra utalnak, hogy a cisterna magna izolált megnagyobbodása több mint 10 mm-re összefügg a normális terhességgel és az újszülött kimenetelével.