társadalmi és politikai struktúra
a kettős lengyel-litván állam, Respublica, vagy “Commonwealth” (lengyel: Rzeczpospolita), volt az egyik legnagyobb állam Európában. Míg Lengyelország a 16.század közepén körülbelül 100 000 négyzetmérföld (260 000 négyzetkilométer) területet foglalt el, mintegy 3,5 millió lakossal, a Nemzetközösség a 17. század elején a legnagyobb pontján közel 400 000 négyzetmérföld és mintegy 11 millió lakos volt. Mint ilyen, ez volt a többnemzetiségű ország által lakott lengyelek, litvánok, ruszinok, németek, zsidók, és kis számban tatárok, örmények és skótok. Többhitű ország volt, római katolikusokkal, protestánsokkal, Keleti ortodoxokkal, zsidókkal és muszlimokkal, akik a határain belül éltek. Bizonyos közösségek a saját törvényeik szerint éltek; a zsidók például a négy ország Tanácsa révén élvezték az önigazgatást.
Encyclopedia Enterprises, Inc.
A Lengyelország kifejezést mind az egész államra, mind annak szigorúan lengyel részére használták (bár ez utóbbit hivatalosan koronának hívták). Ez zavaró lehet. Hiányzott egy olyan nemzetek feletti kifejezés, mint a “brit”. A Nemzetközösséget fokozatosan a szlachta uralta, amely az államot jogainak és kiváltságainak megtestesítőjeként tekintette. A legszegényebb föld nélküli yeomenektől a nagy mágnákig a szlachta ragaszkodott minden tagjának egyenlőségéhez. Politikai nemzetként még a 19.század elején is több volt (8-10 százalék), mint a legtöbb európai állam választói.
Európa nagy részén a középkori birtokrendszer abszolutizmussá fejlődött, de a Nemzetközösségben az ókori Róma eszményei által ihletett szlachta demokráciához vezetett, amelyhez folyamatosan párhuzamokat vontak. A szlachta államában tökéletes alkotmányos modellt, Európa magtárát és a keleti barbárság elleni védőbástyát látott. A pénzügy, az adminisztráció és a katonaság gyengeségeit figyelmen kívül hagyták.
a Jagelló-dinasztia vége a korlátlan trónválasztás kezdetét jelentette. Az első király megválasztotta viritimet (azaz., a szlachta közvetlen szavazatával) Valois Henrik volt, a francia király testvére. Trónra lépésekor (uralkodott 1573-74), amelyet gyorsan elhagyott, hogy III.Henrik francia király legyen, elfogadta az úgynevezett Henrik-cikkeket és a Pacta Conventát. A továbbiakban minden új királynak a nemesi nemzettel kötött szerződésként bemutatva a korábbi dokumentum szabad választást írt elő (de nem az uralkodó életében), vallási békét, a Szejm kétéves üléseit (az intervallumban aktív szenátorok állandó testületével), valamint a király iránti hűségről való lemondás jogát, ha megszegi a szerződést.