absztrakt

Bevezetés. Szingapúr gyorsan öregedő népességével, egyre több idős beteget látunk műtéten, mind választható, mind sürgősségi. Ennek a tanulmánynak a célja a műtéten átesett nagyon idős népesség alcsoportjában alkalmazott anesztézia technikák és azok későbbi posztoperatív eredményei, különösen 30 napos halálozás, posztoperatív szövődmények aránya és a kórházi tartózkodás hossza. Anyagok és módszerek. 2012 és 2013 között a kórházi nyilvántartásainkból kerestük a 90 éves vagy annál idősebb, műtéten átesett betegeket, és retrospektív módon elemeztük az alkalmazott műtéti típusokat és az anesztézia módját. Eredmények. Hatvankét beteget azonosítottak. Az átlagos életkor 93,6 év. Többségük ASA 2 és ASA 3 beteg volt. Az elvégzett műtétek leggyakoribb típusa az ortopédiai, majd az érrendszeri és az urológiai műtét volt. A 62 beteg közül hétnek ismételt műtétre volt szüksége. A regionális volt az alkalmazott érzéstelenítési technika, amelyet általános érzéstelenítés követett. Intraoperatív hipotenziót figyeltek meg 16 betegnél, akik mindegyike eseménytelenül gyógyult. Hipotermia, deszaturáció és magas vérnyomás volt az első három szövődmény, amelyet a gyógyulás során megfigyeltek. Tizenhét beteget engedtek be egy magas függőségi létesítménybe műtét után. A tartózkodás átlagos időtartama 13,7 nap volt. A 30 napos halálozás 1,6 százalék volt. Következtetések. Pillanatfelvételt készítettünk a műtétre érkező nagyon idős betegekről. Az eredmények azt mutatják, hogy az idős betegek ezen csoportja jól működik a műtét után, viszonylag alacsony szövődményekkel és 30 napos halálozási arányokkal. A bemutatott eredmények útmutatóként használhatók a kockázati tanácsadáshoz a perioperatív időszakban.

1. Bevezetés

az egyre öregedő népesség és a várható élettartam növekedésével több beteg alkotja a szélsőséges idős betegeket. Szingapúr az egyik leggyorsabban elöregedő ország. 2014 – ben a lakosság 0,7% – a több mint 85 éves volt. 2020-ra ez megduplázódik, több mint 1,7% – ra. Szingapúrban egy férfi és egy nő átlagos várható élettartama szintén folyamatosan nőtt az évek során 79,9, illetve 84,5 évre . Az idősödő betegpopuláció számos problémát jelent az aneszteziológusok számára, nem csak ezek a betegek, akik hosszabb ideig élnek, nagyobb valószínűséggel szenvednek a betegségek felhalmozódásától életük során, a különféle fiziológiai rendszerek is folyamatosan romlanak. Ez orvosilag törékennyé teszi őket; ezért az anesztézia és a műtét ezen a kiválasztott kohorszon kihívást jelentett. Tanulmányunk célja a műtéten átesett nagyon idős (90 éves) népesség alcsoportjában alkalmazott érzéstelenítési technikák és azok posztoperatív eredményei.

2. Anyagok és módszerek

a 90 éves betegek orvosi feljegyzéseit, akik 2012 januárja és 2013 februárja között altatást igénylő műtéten estek át, a Szingapúri általános kórház kórházi nyilvántartásaiból gyűjtötték és visszamenőlegesen elemezték. Az intézményi felülvizsgálati testület jóváhagyását megszerezték a tanulmányhoz.

hetvenöt beteget vontak be a kritériumkeresés alá, ebből 62 beteget toboroztunk vizsgálatunkba. Tizenhármat kizártak a vizsgálatból hiányos vagy nem elérhető eseti megjegyzések miatt. A 62 beteg közül hét ismételt műtéten esett át ugyanazon felvétel során. Ezeknél a betegeknél a műtétekre vonatkozó adatokat az első műtétből vették.

az összegyűjtött legfontosabb klinikai indexek közé tartozik az életkor, a nem, az American Society of Anaesthesiologists (Asa) fizikai állapota, a múltbeli kórtörténet, az alapvető laboratóriumi eredmények, az anesztézia módja, az intraoperatív monitorozás típusai, intraoperatív események és posztoperatív szövődmények. Ezek összefoglalása az 1-4. táblázatban található.

a műtéteket választható vagy sürgősségi kategóriába sorolták, tudományáguknak megfelelően. Az elektív műtétek esetében a betegeket a műtét előtt legfeljebb 1 hónappal megvizsgálták optimalizálás céljából a preoperatív érzéstelenítő értékelő klinikán (PAC). Azokat, akiket sürgős vagy sürgősségi műtétekre vettek fel, vagy az osztályokon látták, amikor az elsődleges csapat érzéstelenítő beutalót végzett, vagy a műtét előtt a műtő (OT) recepcióján áttekintették. Vannak olyan protokollok, amelyeket a PAC fejlesztett ki a kóros klinikai eredmények (pl. Új zörejek) vagy az elmebeteg vizsgálati eredmények. A szakorvosi beutalások kezdeményezését szintén speciális osztály protokollok vezérlik, de az elsődleges aneszteziológus belátása szerint is elkészíthető. A szívvel kapcsolatos protokollokat az American College of Cardiology/American Heart Association (ACC/AHA) klinikai gyakorlati irányelvei alapján fejlesztették ki .

minden altatásban részesülő beteget az ASA monitorozási standardjainak megfelelően monitoroztak, beleértve a képzett altatószemélyzet jelenlétét mindenkor, a folyamatos pulzusszámot, a vérnyomás monitorozását (noninvazív vagy intraarteriális), valamint a pulzoximetriát ezen túlmenően az általános érzéstelenítésben (ga) vagy mély szedációban részesülők folyamatosan vesznek mintát az árapály végén lévő szén-dioxidból, az inspirált gázokból és az oxigénkoncentrációból.

A GA-n átesett betegeket oxigénnel preoxigenizálták, fentanillal és propofollal koindukálták, és vagy szevofluránnal, vagy dezfluránnal kezelték őket. Az atrakuriumot vagy rokuroniumot minden alkalommal alkalmazták, amikor az izomlazítás indokolt volt, és neosztigminnel és glikopirroláttal visszafordították. Abban a csoportban, amely regionális érzéstelenítést (RA) kapott, vagy centraneuraxiális blokkot vagy perifériás idegblokkot (PNB) kaptak szedációval vagy anélkül. Az alkalmazott szedatív szerek propofol infúzióból vagy midazolám és/vagy ketamin intermittáló bolusaiból álltak. Centraneuraxiális blokkok esetén a helyi érzéstelenítő 0,5% bupivakain (+/− dextróz adalék) volt, fentanillal vagy anélkül. A PNB-ket ultrahangos irányítással hajtják végre egy speciális echogén idegblokk tű segítségével (pl. Stimuplex).

a betegeket műtét után áthelyezték a POSZTANESZTETIKUS ellátó egységünkbe (PACU), és legalább 30 percig figyelték őket. Ugyanazt a folyamatos pulzoximetriát, szív telemetriát és ötperces noninvazív vérnyomás (NIBP) monitorokat használták a PACU-ban, a nővér / beteg arány legfeljebb 1 : 2 volt. Minden beteget a PACU-ban szolgálatban lévő érzéstelenítő orvos vagy az anesztézia ügyeleti csapata bocsát ki, a módosított Aldrete pontozási rendszer mintájára kialakított helyileg megtervezett mentesítési kritériumoknak megfelelően .

a mentési fájdalomcsillapítást PACU-ban adták, orális acetaminofen vagy intravénás opioidok (fentanil, morfin vagy petidin) formájában. A posztoperatív szövődményeket a kórházból történő kiürülésig követték (3. táblázat). A PACU-ban bekövetkezett azonnali szövődményeket a PACU-diagramok áttekintésével azonosították, míg a kórházi tartózkodás további szövődményeit a beteg eseti feljegyzéseinek és mentesítési összefoglalóinak áttekintésével rögzítették. A perioperatív hipotenziót úgy határoztuk meg, hogy a szisztolés vérnyomás (BP) 20% – os csökkenése a kiindulási értéktől (preindukciós BP-ként), 2 vagy több leolvasáshoz. A hipotermiát úgy határozták meg, hogy a test testhőmérséklete 35 C, a deszaturáció pedig SpO2 kevesebb, mint 95%. A műtéti szövődmények miatt a kórházba történő visszafogadásokat az elektronikus orvosi nyilvántartási rendszerből szerezték be.

az adatokat a társadalomtudományok 21.0-s verziójának statisztikai csomagjával elemeztük (SPSS Inc, Chicago, IL, USA). A kategorikus adatokat számok és százalékok formájában mutatták be. A normál eloszlás folytonos változóit átlagként és szórásként (SD) mutattuk be.

3. Eredmények

3.1. A betegek demográfiája

a 62 azonosított beteg átlagéletkora 93,6 év (2,4 év) volt. Az 1. táblázat összefoglalja a betegek demográfiáját és műtéti jellemzőit. Az elvégzett műtét leggyakoribb típusa az ortopédiai volt, ezt követte az Általános műtét, majd az urológiai. Az elvégzett műtétek túlnyomó többségét (92,3%) kisebb és közepes kardiális kockázat alá sorolták a nem cardialis sebészeti beavatkozások során a cardialis kockázati rétegződésre vonatkozó ACC/AHA irányelveknek megfelelően. A műveletek kétharmada sürgősségi jellegű volt. A legtöbb beteg ASA 3 (71%) és ASA 2 (25,8%) volt. A hypertonia, az anaemia és a diabetes mellitus volt a top 3 leggyakoribb betegség.

3.2. Preanaesthetic Assessment

a betegek egynegyede (25,8%) kapott kardiológiai felülvizsgálatot, míg csak 1 (1,8%) volt korai érzéstelenítésre. A kardiológia által megvizsgált 16 személy közül három a műtét előtt valamilyen formában részesült a szív optimalizálásában a feltételezett ischaemiás szívbetegség béta-blokádjának megkezdésével, a vérnyomás optimalizálásával, a thrombocyta-gátlás megszüntetésével és a szívelégtelenség kezelésével kapcsolatos tanácsokkal. Az egyikben a szelepes növényzet véletlenszerű megállapítása történt transthoracikus echokardiográfia (TTE), ami a műtét átütemezését eredményezte. A 16 kardiológiai áttétel közül 13 kizárólag a szívkockázat felmérésére és rétegződésre készült. Ez egy TTE-ből és a kardiológus klinikai kockázatértékeléséből állt. A 13 beutalás közül tíz nem eredményezett további, a kardiológus által javasolt intézkedést. Kivéve egy beteget, aki műtéten esett át ugyanazon a napon, mint a beutalás, a másik 15 betegnél a műtét késése 3-tól 27 napig terjedt.

3.3. Intraoperatív

az RA és a monitorozott anaesthetic care (MAC) volt a domináns anesztetikai technika (2.táblázat). A betegek többsége megkapta a standard ASA intraoperatív monitorozást. Azonban csak 2 beteg kapott intraoperatív hőmérséklet-ellenőrzést. A Bispectral index (BIS) monitorozást a GA-t kapó betegek valamivel több mint egynegyedénél alkalmazták (26,7%).

intraoperatív hipotenziót 25 esetben észleltek.A betegek 8% – ánál fordult elő, és kizárólag olyan betegeknél fordult elő, akiknél GA-t vagy spinális érzéstelenítést alkalmaztak, kivéve egy esetet, amely az alsó végtagi angioplasztika szedációjával járt. A hipotenziót tapasztaló csoport közül 2-nek volt ischaemiás szívbetegsége (IHD), 2-nek volt korábbi stroke-ja, és 2 beteg kivételével mindegyiknél volt legalább 1 cardiovascularis kockázati tényező. Az intraoperatív hipotenzióban szenvedők mindössze 56% – a kapott vazopresszorokat fenilefrin vagy efedrin bolusok formájában. Ezek a hipotenzív betegek eseménytelenül gyógyultak.

3.4. Posztoperatív

a műtét átlagos időtartama 64 perc volt (tartomány 10-150 perc). Hipotermia, deszaturáció és hypertonia (3.táblázat) volt a PACU-ban megfigyelt első három szövődmény. Öt betegünknek mentő fájdalomcsillapításra volt szüksége. Ezek közül 5, 3 Ga-n esett át a következő műtéteknél: merev cisztoszkópia, nyitott hálós inguinalis sérv javítása, valamint a szájüregi karcinóma széles kivágása nyaki boncolással. A másik 2 spinális érzéstelenítést kapott a dinamikus csípőcsavar behelyezéséhez. A betegek több mint egynegyedét (27,4%) műtét után magas függőségű (HD) létesítménybe engedték be, egyik sem az intenzív osztályra. A hospitalizáció átlagos időtartama 13,7 nap (1-56 nap) volt. A betegek 22,6% – ánál orvosi okokból, 21,3% – ánál társadalmi okokból késett a mentesítés, 8,2% – ánál pedig mindkettő hozzájárult a késéshez. Összesen 6 haláleset történt, ebből csak 1 történt a 30 napos posztoperatív időszakban. Ez a beteg sikeres femorális embolectomián esett át a kritikus végtagi ischaemia miatt. A műtét után a beteget nagy függőségi egységbe engedték. A magas vérnyomáson (szisztolés vérnyomás 170-180) kívül nem volt más azonnali perioperatív szövődmény.

3.5. Csípőműtét alcsoport

a 62 beteg közül 36 ortopédiai műtéten esett át, ebből 21 csípőműtétet érintett (4.táblázat). Ezeknek a betegeknek a többsége (95%) ASA 2 volt, és a 21 beteg 3,8% – át CVM-re utalták a preoperatív kockázati rétegződés és optimalizálás céljából. Körülbelül kevesebb, mint egyharmada kapott GA – t (28,6%), míg a fennmaradó betegek spinális érzéstelenítést kaptak MAC-vel. A posztoperatív időszakban a GA-t kapó 2-ből 6-nak műtét után vérátömlesztésre volt szüksége, míg a gerinc anesztézia csoportjában csak 1-ből 15-ből indokolt vérátömlesztés. A kórházi tartózkodás átlagos időtartama kissé hosszabb volt a GA-t kapott csoportban (14,7 nap), szemben a gerinccsoport 13,9 napjával. Ebben az alcsoportban nem volt ICU felvétel vagy 30 napos halálozás.

4. Vita

Ez az első tanulmány Szingapúrban és Ázsiában, amely az anesztézia eredményeit vizsgálja extrém időseknél. Eredményeink visszhangozzák a korábbi vizsgálatok eredményeit, amelyek szerint ezek a betegek általában jól teljesítenek a műtét után, viszonylag alacsony a posztoperatív szövődmények előfordulása és a 30 napos halálozási arány. Legtöbbjük ASA 3 beteg, akik függetlenek a mindennapi élet tevékenységében (ADL), köztes szívkockázati műtéteken esnek át. Feltételezzük, hogy a jó eredmények egyik oka a sebészek és az aneszteziológusok szigorú betegválasztása lehet.

4.1. Preoperatív Értékelés és optimalizálás

a preoperatív értékelés különösen fontos a nagyon időseknél a multi-komorbiditásuk, az életkorral összefüggő fiziológiai hanyatlásuk és gyengeségük miatt. A történelem és a fizikai vizsgálat továbbra is a preoperatív értékelés sarokköve. A kóros klinikai eredményekkel és/vagy ismeretlen funkcionális státusszal rendelkező betegeket további szívvizsgálatnak kell alávetni, ha elektív műtétre tervezik őket .

egy nemrégiben végzett retrospektív kohorsz vizsgálat azt mutatta, hogy az aneszteziológusok által végzett preoperatív szív ultrahang nem eredményezett operatív késleltetést, és csökkent perioperatív mortalitással jár emelkedett kardiális kockázati tényezőkkel rendelkező betegeknél . Egy megfigyelési tanulmány alátámasztja az aneszteziológus által vezetett preoperatív szív ultrahang teljesítményét, mivel azt találták, hogy magas korreláció van a hivatalos TTE eredményekkel, és az eredmények megváltoztatták az anesztetikus kezelést a betegek 20,8% – ánál . A jelenlegi ACC / AHA Irányelvek preoperatív TTE-t javasolnak szelepes elváltozásokban szenvedő betegeknél, már meglévő bal kamrai diszfunkció, vagy a szívelégtelenség klinikai bizonyítéka. Az aneszteziológus által vezetett intraoperatív TEE a korrekciós terápiára refrakter hemodinamikai instabilitásban szenvedő betegek számára is ajánlott . Jelenlegi kórházi fekvőbeteg munkafolyamatunk a TTE előfeltétele a szív beutalása. Ennek a gyakorlatnak a felülvizsgálata az elsődleges csapatok jogainak megadásával echokardiográf megrendelésére vagy az aneszteziológus által vezetett ágy melletti szív ultrahang irányába történő elmozdulás egyszerűsítheti a preoperatív optimalizálási folyamatot. Ez minimalizálja a felesleges áttételeket és a műtétek késését is.

4.2. Anesztézia és monitorozás

az intraartériás BP monitorozást csak 3 betegnél alkalmazták, akik a következő műtéteken estek át: femorális embolectomia, laparotomia a hasfal sérvének javításával és trephine colostomia. Az artériás kanülozás előnyei, beleértve annak képességét, hogy figyelemmel kísérje a beat-to-beat artériás nyomásváltozást és a kényelmes vérmintavételt, nyilvánvalóak lehetnek, mégis kevés olyan tanulmány van, amely a beteg kimenetelére gyakorolt hatását vizsgálja . Gershengorn et al. nem talált mortalitási előnyt az artériás kanülöket kapó ICU-betegeknél . Hasonlóképpen, az AAGBI 2014 irányelvei nem adtak konkrét ajánlásokat az intraarteriális BP monitorozására időseknél, azzal a különbséggel, hogy artériás kanül használatakor azokat be kell illeszteni és át kell adni az indukció előtt .

4.3. Hemodinamika

intraoperatív hipotenzió a betegek negyedében (25,8%) fordult elő. Ennek ellenére egyikük sem szenvedett szív – vagy neurológiai következményeket a perioperatív időszakban. Abban az egy betegben, aki RA-kezelés mellett intraoperatív hypotoniát tapasztalt, ez valószínűleg a fentanil-bolusok, a vankomicin és a dexmedetomidin infúzió kombinációjának volt köszönhető, amelyet az indukció során szoros egymásutánban adtak be. A perioperatív hypotonia és a cardialis események közötti ok-okozati összefüggésre vonatkozó bizonyítékok vegyesek. Egyes tanulmányok a posztoperatív kardiális események szignifikáns növekedését találták azoknál a betegeknél , akiknél a átlagos artériás nyomás (map) 20% – kal csökkent, vagy a pulzusszám növekedése 20 ütés/perc volt, míg egy másik vizsgálatban nem észleltek különbséget . Ennek ellenére a relatív hipotenzió káros hatásait ebben az idős csoportban nem szabad félvállról venni, mivel a már létező arteriolosclerosis és a magas vérnyomás csökkenti az ischaemia tolerancia küszöbét a szívizom, az agy és a vese szöveteiben.

a vérveszteség miatt másodlagos Hypovolemia szintén hozzájárulhat a hipotenzióhoz. Az intraoperatív hipotenziót tapasztalt betegek fele csípőműtéten esett át, ahol jelentős vérveszteség volt valószínű. Mint ilyen, a várható vérveszteséggel járó műtétek esetén az intraoperatív vérveszteség és az azonnali folyadékpótló kezelés szoros megfigyelése szükséges.

4.4. Posztoperatív szövődmények és Mortalitások

a melegítő eszközök széles körű használata ellenére a betegek jelentős része (20,7%) hipotermiás volt a gyógyulás megérkezésekor. Ez a megállapítás összhangban áll azzal a tudattal, hogy az idősek csökkentették a hőmegőrzési mechanizmusokat . A perioperatív hipotermia káros eredményei jól megalapozottak: szívritmuszavarok, posztoperatív vérzést és anémiát eredményező coagulopathia, delírium, gyenge sebgyógyulás és hosszabb kórházi tartózkodás . Kimutatták, hogy a normotermia 55% – kal csökkenti a szívbetegségek kockázatát. Ennek fényében rendkívül fontos, hogy agresszívebb hőmérséklet-megőrzési stratégiákat vegyünk figyelembe ebben a fogékony csoportban. Meg kell erősíteni például az olyan gyakorlatokat, mint a rutin intraoperatív hőmérséklet-ellenőrzés, a folyamatos folyadékmelegítők használata, valamint a kitett területek fedésére szolgáló műanyag lapok használata.

tizenegy beteg (17, 7%) hipoxiás volt a PACU-ban. De az összes telítettségük oxigénpótlás után 95% – ra javult (FiO2-ig 0,5). További beavatkozásokat nem indítottak, kivéve egy beteget, ahol mellkasi fizioterápiát és szívást végeztek a gyógyulás során légzésterapeuta. Egyiküknél sem alakult ki később légzési komplikáció, és mindegyiküket sikeresen elválasztották az oxigénpótlástól az osztályokon. A 11 deszaturációs eset közül nyolc ga vagy RA volt Mac-kel kombinálva. Nem meglepő, hogy azok a betegek, akik GA-t vagy szedációt kaptak, nagyobb valószínűséggel deszaturáltak, mint azok, akik kizárólag RA-t kaptak. A deszaturáció ebben a csoportban az atelectasisnak és a maradék érzéstelenítő hatás miatti hypoventilációnak tulajdonítható.

a rosszul kontrollált magas BP-t ismételten kimutatták, hogy fokozott perioperatív morbiditással és mortalitással jár . Egy áttekintő cikk, amely 30 megfigyelési tanulmányt vizsgált, 1,35-ös esélyarányt mutatott a magas vérnyomás és a perioperatív szív kimenetele közötti összefüggésre . Vizsgálatunkban a PACU-ban hipertóniában szenvedő 6 beteg között mindegyiknek volt már meglévő magas vérnyomása. Ezek közül a 6 közül kettőt PACU-ban nem kezeltek. Nem figyeltek meg későbbi szövődményeket szív-vagy cerebrovascularis események formájában. Míg az autoregulációs görbe jobbra tolódik a krónikusan hipertóniás betegeknél, a 180/110 BP-je hipertóniás krízist jelent, ezért nem szabad kezelni . Az antihipertenzív kezelés megkezdése előtt fontos figyelembe venni a posztoperatív hipertónia egyéb tényezőit, például a fájdalmat és a vizeletretenciót.

a 6 közül, akiknél zavartság alakult ki, az egyik már a műtét előtt félrebeszélt, míg a másikat 2 nappal később visszavitték megváltozott mentális állapot miatt hyponatremia. Egy másik betegnél története jelentős volt a krónikus alkoholizmus szempontjából, amely a delírium ismert kockázati tényezője. A 6 beteg közül egyik sem kapott benzodiazepint, ketamint vagy antikolinerg szereket perioperatív módon. Korábban úgy gondolták, hogy hozzájárul a delíriumhoz időseknél, a legújabb tanulmányok nem mutatnak semmilyen összefüggést ezen gyógyszerek és a posztoperatív delírium (POD) kialakulása között . Az RA egyik állítólagos előnye a POD alacsonyabb aránya a GA-hoz képest. Azonban nem észleltek különbséget a hosszú távú posztoperatív kognitív diszfunkció (POCD) előfordulása szempontjából az RA versus ga csoportban . Delíriumban szenvedő betegeink közül 3 RA-T, 2 Ga-t, 1 pedig GA-t kapott sikertelen gerinc után. Ezért nem lehet következtetéseket levonni a POD-ról szóló tanulmányunkból az érzéstelenítési technikával kapcsolatban.

a halálozási eset olyan beteget érintett, aki kezdetben a kalkulus obstruktív uropátia másodlagos uroszepszisével jelentkezett. Kultúravezérelt antibiotikum-terápiában részesült, és helyi érzéstelenítésben perkután nephrostomiás eljáráson esett át. Felvételét tovább bonyolította a kritikus végtagi ischaemia, amely miatt a bemutatástól számított 24 órán belül sikeres femorális embolectomián esett át. A műtét után a beteg 4 órával a műtét után hipotenziót alakított ki, amely pulzálatlan elektromos aktivitás összeomlássá degenerálódott. A beteget sikeresen újraélesztették; időközben a családdal megállapították a nem újraéleszthető státuszt, tekintettel a beteg előrehaladott életkorára és a hosszú távú dialízis szükségességére. A beteg végül ugyanazon a napon demizálódott. A halál okát a halottkém urosepsis-ként állapította meg. A közelmúltban bekövetkezett jelentős vaszkuláris műtét fényében a kapcsolódó magas szívkockázattal, a miokardiális infarktus valószínűleg hozzájárul a halálhoz.

4, 5. Csípőműtétek

az elvégzett 21 csípőműtét közül valamivel több mint kétharmada (71,4%) volt gerinc alatt MAC-szel. Ez a gerinc anesztézia túlsúlya tükrözi az anesztetikum előnyben részesített választását a betegek ezen részhalmazát gondozó anesztetikusok körében. Egy 141 vizsgálatból álló szisztémás vizsgálat azt mutatta, hogy a centraneuraxialis csoportban mintegy harmadával csökkent az összmortalitás és a myocardialis infarctus aránya a különböző műtéteken átesett betegek körében . Azt is megállapították, hogy ez a csoport csökkentette a venothromboemboliás eseményeket, a tüdőgyulladást, a légzésdepressziót és a transzfúziós igényeket . Tapasztalataink szerint a csípőműtéten átesett 22 beteg közül csak 1 szenvedett DVT-t, ez a beteg pedig GA-t kapott. A minta mérete azonban túl kicsi ahhoz, hogy bármilyen társulást hozzon létre. Az intraoperatív és posztoperatív szövődmények előfordulási gyakoriságát tekintve nem volt szignifikáns különbség a 2 anesztetikus technika között. Figyelemre méltó azonban, hogy a vérátömlesztési arány magasabb volt a GA csoportban.

mint minden retrospektív vizsgálat korlátai, az orvosi feljegyzések sem voltak mindig teljesek, és az ilyen feljegyzésekkel rendelkező betegeket kizárták. Ezenkívül ebbe a vizsgálatba olyan idős betegeket vontak be, akiket műtétre szántak, és általában egészségesebbek, mint az Általános időskorúak. A posztoperatív delíriumot klinikailag értékelték, de a posztoperatív kognitív diszfunkcióval együtt hivatalosan nem vizsgálták a kórházi kezelés ideje alatt és a mentesítés után. Mint ilyen, valódi előfordulásuk nem határozható meg tanulmányunkban. Végül a Vizsgálatunk kis mintamérete, valamint a beteg tényezőinek és a műtét típusának heterogenitása miatt nem vagyunk képesek rétegezni a betegeket demográfiai, érzéstelenítési technikák vagy műtétek típusai szerint, hogy összehasonlítsák eredményeiket, vagy bármilyen értelmes következtetést vonjanak le (kivéve a csípőműtéten átesett betegek alcsoportját).

5. Következtetés

Ez a tanulmány pillanatfelvételt nyújt a nagyon idős betegek preoperatív kimeneteléről. Összefoglalva, a postanaesthesia és a műtét eredménye jó volt a nagyon idős populációban, ami a posztoperatív szövődmények viszonylag alacsony arányában és a 30 napos halálozási arányokban nyilvánul meg. Ez a többszörös társbetegségek, a csökkentett tartalékok és a műveletek többségének vészhelyzeti jellege ellenére történik. Az ebből a tanulmányból származó eredmények javítják megértésünket a műtéten átesett extrém idősekkel szemben, kockázatértékelést nyújtanak, és segítenek az anesztetikus technikák testreszabásában az eredmények optimalizálása érdekében. Előre haladva a törékenység szűrése beépíthető a jövőbeni preoperatív érzéstelenítési optimalizálási folyamatba a rehabilitáció előtti rendek végrehajtása céljából. Bizonyíték van arra, hogy az időseknél végrehajtott rehabilitáció javítja a posztoperatív eredményeket .

adatok rendelkezésre állása

a tanulmány megállapításainak alátámasztására használt adatokat a cikk tartalmazza.

összeférhetetlenség

nincs bejelentendő összeférhetetlenség.