cél: a disszociatív tapasztalatok skálája megbízható és érvényes eszköznek bizonyult a disszociáció mérésére sok csoportban, de képes megkülönböztetni a többszörös személyiségzavarban szenvedő betegeket más pszichiátriai rendellenességekben szenvedő betegektől még nem tesztelték meggyőzően.

módszer: Diszkrimináns elemzést végeztek 1051 alany osztályozására többszörös személyiségzavarral rendelkező vagy nem rendelkező személyként. Egy másik diszkrimináns elemzést végeztek egy 883 alanyból álló alcsoporton, amely jobban képviseli a betegeket egy tipikus pszichiátriai intézményben a disszociatív rendellenességek alaparánya szempontjából. Az alanyok osztályozásához 30-as határértéket is alkalmaztak, és Bayes-tételt, amely lehetővé teszi a szűrővizsgálat pozitív prediktív értékének és negatív prediktív értékének kiszámítását, alkalmazták.

eredmények: A teljes vizsgálati csoport diszkrimináns elemzése szerint a skála érzékenysége 76%, specifitása szintén 76% volt; a reprezentatívabb alcsoport diszkrimináns elemzése szerint a skála érzékenysége 76%, specifitása pedig 85% volt. A 30-as küszöbérték használata hasonló eredményeket hozott. A Bayes-tétel alkalmazásának eredményei azt mutatták, hogy a 30 vagy annál magasabb pontszámot elérő alanyok 17% – ának valójában többszörös személyiségzavara lenne, a 30-nál kevesebb pontszámot elérők 99% – ának pedig nem lenne többszörös személyiségzavara.

következtetések: Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a disszociatív tapasztalatok skála elég jól teljesít szűrőeszközként a többszörös személyiségzavarral küzdő alanyok azonosítására. Továbbá, a skálaelemekre adott válaszok következetessége a központok között azt jelzi, hogy a többszörös személyiségzavarban szenvedő betegek által jelentett tünetek nagyon hasonlóak a különböző földrajzi központokban. Ez a következetesség támogatja a többszörös személyiségzavar diagnózisának megbízhatóságát és érvényességét a központok között.