az alsó trapéz fontos periscapula izom, amely létfontosságú szerepet játszik a dinamikus scapula mozgás. Chris Mallac feltárja anatómiáját és biomechanikáját, és elmagyarázza a rehabilitáció következményeit, amikor megpróbálja aktiválni az alsó trapézt a korai stádiumtól a fájdalmas vállszakaszoktól a végstádiumú nagy teljesítményig

az alsó trapéz olyan izom, amely fontos szerepet játszik az “ideális” scapula mechanikában. Egyetértés van abban, hogy a gyenge scapula mozgás (scapula dyskinesis) a felső tevékenységek során hajlamosíthatja az atlétikai vállat sérülésre ütközés, szubakromiális bursitis és instabilitás1 2 3. A scapula funkcióban és az azt követő sportos vállfájdalomban betöltött szerepe miatt az alsó trapezius nagy érdeklődést váltott ki, mind a másik trapézhoz viszonyított aktiválási arányait, mind a mozgás közbeni időzítését illetően4 5 6 7.

anatómia

meglepő módon nagyon kevés tudományos kutatást végeztek az alsó trapéz pontos anatómiájáról. Az alsó trapezius scapula funkcióban betöltött szerepét, valamint az alsó trapezius diszfunkció és a vállfájdalom közötti összefüggést illetően azonban rengeteg kutatás folyik. Az alsó trapéz anatómiájáról szóló legjelentősebb kutatási darabot csak viszonylag nemrégiben, 1994-ben végezte Johnson et al8. Megállapították, hogy az alsó trapéz a gerincről származik, és T2-től T12-ig terjed, és az acromian folyamattól a gyökérig a scapula gerincére illeszkedik. Szorosan illeszkedik a középső trapézhoz, amely a C7 és T1 csigolyákhoz kapcsolódik, és ez a scapula gerincéhez is kapcsolódik. Ez egy multipennate izom, amelyet a kiegészítő ideg és a harmadik és negyedik nyaki ideg ventrális rami a nyaki plexuson keresztül beidegez (lásd az 1.és 2. ábrát).

1. ábra: az alsó trapéz anatómiája

az alsó trapéz funkciója

a lapocka képezi az összes felső végtag kinetikus láncmozgásának alapját. Elég mozgékonynak kell lennie ahhoz, hogy elérje az optimális pozíciókat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a felkarcsont akadálytalanul és ütközés nélkül mozoghasson. Emellett szilárdnak és stabilnak kell maradnia a felső végtagi mozgások során, különösen a sport felső tevékenységei során, hogy lehetővé tegye az erő megfelelő átvitelét a testből a kézbe – ezáltal kiemelve annak fontosságát az olyan sportokban, mint az úszás, a tenisz és a dobósportok.

2. ábra: a trapezius komponensszálainak anatómiai hatásvonalai

Trapezius és Serratus Erőpár komponensszálainak anatómiai hatásvonalai. (Az International Journal of Sports Physical Therapy-tól. 2011. 6(1). 52-58.)

az alsó trapéz egy olyan izom, amely fontos szerepet játszik a scapula mozgásában és pozícionálásában, valamint a scapula dinamikus stabilitásában. A funkcionális scapula mozgások felfelé forgatás, posterior tilt, és a külső forgatás növeli a szélessége a szubakromiális tér során humeral emelkedés. A megfelelő scapula funkció hiánya (scapula dyskinesis) azonban növeli a humerális fej transzlációját, ami megváltoztatja a scapula helyzetét és mozgását mind statikus, mind dinamikus alkalmazásokban, ami esetleg sérüléshez vezethet (lásd 3.ábra)9 10 11 12.

3. ábra: Lapockamozgások

Lapockamozgások (a) posterior (felfelé/lefelé forgás), (B) superior (belső/külső forgás) és (C) laterális (elülső/hátsó billentés) nézetek. A forgástengelyeket fekete pontok jelzik. (A Ludewig és Reynolds, J Orthop Sport Phys Ther. 2009 február; 39(2): 90-104.)

az alsó trapéz a sok izom egyikében, amely szerepet játszik a scapula kívánt felfelé irányuló forgásában, hátsó dőlésében és külső forgásában a középső trapezius és a serratus anterior mellett. Meg kell jegyezni, hogy az alsó trapezius szerepét a scapula funkcióban nem lehet elszigetelten megvitatni, mivel a többi izmokkal együtt egy erőpárt hoz létre a scapulánál. Ezenkívül figyelembe kell venni a scapula diszfunkciójában szerepet játszó egyéb versengő tényezők, mint például a pectoralis minor szorító érzés, a hátsó vállkapszula szorító érzés és a mellkasi gerinc merevsége is13.

a trapéz pontos szerepét a vállmozgás során alaposan kutatta Johnson et al (1994)14. A trapezius komponensszálainak anatómiai hatásvonalait kiszámítva, és figyelembe véve ezeket a cselekvési vonalakat a változó scapulothoracius forgástengellyel kombinálva, azt találták, hogy a középső és az alsó trapezius ideálisan alkalmas a scapula stabilizálására és a scapula külső forgására. Ez azért van, mert a scapula pillanatnyi forgási középpontja a mellkason kiderült, hogy a gerinc gyökerétől az AC ízület felé mozog, majdnem a trapezius beillesztési vonal mentén.

a mediálisan irányított középső trapéznak csak egy kis momentumkarja van a felfelé történő forgáshoz, majd valószínűleg a legaktívabb a serratus anterior elhúzódásának ellensúlyozására. Az alsó trapezius a trapéz egyetlen alkotóeleme, amely jelentősen felfelé forgathatja a scapulát. A relatív pillanatnyi kar azonban megváltozik a kar magasságának mozgástartományában. Amint a lapocka felfelé fordul (egy olyan mozgás, amely lerövidíti az alsó trapézust), kissé elhúzódik és megemelkedik (az alsó trapézt megnyújtó mozgások). Tehát valójában az izomrost hosszának tényleges változása kissé változatlan maradhat, így az alsó trapezius összehúzódás szinte kizárólag izometrikus.

az alsó trapéz több szerepe tehát a következőképpen foglalható össze:

• stabilizálja a lapockát, amikor a váll elrablásba lép. Az elrablás során a felkarcsont kezdeti mozgása és tehetetlensége ‘húzóhatást’ okoz a lapockán, és lefelé forgási helyzetbe húzza. Az alsó trapezius előremutató izomként működik az elrablás előtt, hogy összehúzódjon, és a lapockát folyamatosan tartsa, hogy ellensúlyozza a lefelé forgó’ húzó ‘hatást. Ezért semlegesíti a lapockát az elrablás kezdetén. Az elsődleges 30 fokú elrablás során a lapocka nem mozog, hanem az alsó trapezius stabilan tartja.
• a progresszív vállrablás során (30 foktól 120 fokig) az alsó trapezius a lapocka felfelé történő forgását hozza létre (a serratus anterior mellett). Az alsó trapezius izom stabilizálja a lapockát a serratus anterior által előidézett elhúzódási hatás ellen.
• az elrablás legfelső szintjén (120+ fok) a lapocka hátsó dőlését is létrehozza. Ellensúlyozza a felső trapezius és levator scapulae emelkedési hatását a hatótávolság végi elrablás során.
• míg úgy tűnik, hogy a felső trapeziusnak nincs cselekvési vonala ahhoz, hogy egészséges emberekben érdemi felfelé forgató legyen, az alsó trapezius segíti a scapulothoracius felfelé történő forgását. Ezenkívül a bizonyítékok azt mutatják, hogy az alsó trapezius a lapocka elsődleges felfelé forgatója (együtt serratus anterior).
• az alsó Trapezius vízszintes húzómozgások, például evezés közben is behúzza és lenyomja a lapockát, és más lapockahúzókkal dolgozik poszturális helyzetben, hogy ellensúlyozza a lapockahúzás hatását ülés közben.
• az alsó trapezius aktivitás viszonylag alacsonynak bizonyult a lapocka elrablásának és hajlításának 90 fokánál kisebb szögben, exponenciális növekedéssel 90-ről 180 fokosra emelkedve15. Ez rávilágít arra a növekvő szerepre, amelyet a felfelé irányuló forgásban és a hátsó dőlésben játszik, mivel a váll 90 fok felett elrablódik.

dysfunctio és vállfájdalom szindrómák

mint minden olyan kutatási tanulmány esetében, amely az izomműködési zavar és a kapcsolódó ízületi fájdalom közötti kapcsolatot bizonyítja, ügyelni kell arra, hogy ok-okozati összefüggés legyen az alsó trapezius diszfunkció és az azt követő vállfájdalom között. Az, hogy az izom diszfunkcionális, és ez rossz scapula mozgáshoz és így fájdalom szindrómákhoz vezet? Vagy először az ízület patológiája alakul ki, majd ez gátolja az alsó trapézust? Legyen szó okról vagy okozatról, a diszfunkcionális alsó trapéz jelenléte arra készteti a klinikust, hogy racionalizálja, hogy az izomnak valamilyen közvetlen beavatkozásra van szüksége működésének javításához.

számos tanulmány készült arról, hogy a periscapularis izmok milyen szerepet játszanak a scapula működésében/diszfunkciójában és a kapcsolódó fájdalom szindrómákban. Felismerték, hogy a lapockaizmok (beleértve az alsó trapézust is) létfontosságú szerepet játszanak a rotátor mandzsetta megfelelő működésének képességében. Stabil lapockát hoznak létre, amely lehetővé teszi a rotátor mandzsetta hatékonyabb működését azáltal, hogy lehetővé teszi az optimális hossz-feszültség arány fenntartását a forgató mandzsettában16 17 18 19. Az alábbiakban összefoglaljuk az alsó trapezius diszfunkcióval és fájdalom szindrómákkal kapcsolatos néhány (a sok közül) tanulmány eredményeit:

1. az alsó trapezius aktivitásának hiányát figyelték meg ütközést okozó felső mozgásokkal, gyakran túlzott felső trapezius aktivációval kombinálva 20.
2. a szekunder szubakromiális ütközéshez gyakran társuló mechanizmusok a serratus anterior és az alsó trapezius izom aktiválódásának alacsony szintje, amelyek a lapocka mediális határának és alsó szögének kiemelkedését okozzák, túlzott belső forgásával21 22 23.
3. az egyoldalú nyaki fájdalomban szenvedő egyéneknél az alsó trapezius erő csökken24 25.
4. szignifikánsan késleltetett középső és alsó trapezius aktivációt mutattak ki váll ütközéssel rendelkező felső sportolóknál, válaszul a kar váratlan leesésére egy elrabolt pozícióból26. Úgy tűnik, hogy az alsó trapéz túl lassan reagál a felső trapézhoz képest, amely hiperaktívvá válhat, ami a lapocka emelkedéséhez, nem pedig felfelé forgáshoz vezet.
5. Cools et al (2004) az izokinetikus scapula elhúzódása során az alsó trapezius aktivitás csökkenését találta 19 szubakromiális ütközéssel rendelkező felső sportolóban27.
6. Cools et al (2007) arról számolt be, hogy az ütközéses sportolók szignifikánsan magasabb felső trapezius aktivációval rendelkeznek, mint a normál alanyok, jelentősen csökkent az alsó és középső trapezius aktiváció, és megváltozott trapezius izomegyensúly28.

alsó trapéz aktivitás a kiválasztott gyakorlatokban

az irodalomban jelentős mennyiségű konfliktus áll fenn az alsó trapéz rehabilitációjához szükséges gyakorlatok megválasztásával kapcsolatban. Egyes szerzők azzal érvelnek, hogy a toborzás küszöbét alacsonyan kell tartani, mert az izomaktivitás magas szintje nem tükrözi az alsó trapéz szerepét a funkcióban29 30, és hogy az ezzel az egyensúlyhiánnyal küzdő betegek funkcionális helyreállításának gyakorlatait csökkentett aktivációval kell végrehajtani a fáradtság elkerülése érdekében (a maximális önkéntes összehúzódás körülbelül 20-40% – A)31. Ezenkívül a magas aktivitási szint társulhat más scapularis izmok, például a felső trapezius, sőt a latissimus dorsi túlcsordulásával.

mások azt állítják, hogy a gyakorlatokat súlycsapágyban és kinetikus láncmintákban kell elvégezni, hogy valóban utánozzák azt, amit az izom csinál a bruttó kinetikus láncfunkcióban32 33 34. Rámutattak arra, hogy a normál sportspecifikus mozgásokban a korai felső trapéz aktivitás normális, ezért a sportolók rehabilitációjának ösztönöznie kell a korai felső trapéz aktivációt35. Néhány jelentősebb megállapítás, amelyet érdemes megemlíteni a rehabilitációs gyakorlatokkal végzett alsó trapezius aktiválással kapcsolatban, a következő:

1. számos tanulmány elismeri a glenohumerális külső forgás fontosságát a nagyobb alsó trapezius aktiváció aktiválásában36 37 38 39 40. Az olyan gyakorlatok, mint a’scaption ’41,’robbery exercise’ 42 43, a fűnyíró ‘és a’ váll vízszintes külső forgatással’, mind magasabb szintű alsó trapezius aktiválást váltanak ki. Ennek okát Kibler et al (2006) munkája támasztja alá, amely kimondja, hogy a rotátor mandzsetta és a scapularis stabilizátorok együtt működnek az optimális hosszúsági kapcsolatok fenntartása érdekében a rotátor mandzsettában44. Azt feltételezték, hogy a váll külső forgatásával, mivel az infraspinatus és a hátsó deltoid humerális kötődése megközelíti a lapockát, az izom elveszíti az optimális hosszúsági feszültséget. Ezért ha a lapocka a humerális külső forgással egy időben visszahúzódna, akkor a mediális lapocka eltávolodna a humerális kötődéstől, ezáltal fenntartva a hossz-feszültség kapcsolatot.
2. a kar magassági helyzete szintén fontosnak tűnik. Úgy tűnik, hogy a 130 fok körüli elrablási szögek váltják ki a legnagyobb alsó trapezius aktiválást, miközben minimalizálják a felső trapeziust45 46 47 48. Például Ekstrom et al (2003) használt felszíni EMG során 10 különböző gyakorlatok. Kimutatták, hogy az a helyzet, amelyben a résztvevők a felkarcsontot a fej fölé emelték az alsó trapezius izomrostokkal összhangban, az alsó trapeziust 97% MVIC49-ig aktiválta.

gyakorlatok az alsó trapézhoz

scapularis Visszaállítás (semleges helyzet – 4A-c ábrák)

a klinikus a scapula izomzatának lehetséges egyensúlyhiányát egyszerűen értékelheti a scapula helyzetének álló helyzetben. Ha úgy tűnik, hogy a lapocka lefelé van forgatva / elülső döntve és elhúzódva, akkor azzal érvelhetünk, hogy egyensúlyhiány áll fenn a lefelé forgatók/ elülső billenők/szögmérők, például a pectoralis minor és a felfelé forgatók/hátsó billenők és övvisszahúzók (alsó trapezius) között. Ez látható az alábbi ábrán 4 egy ügyfél jobb lapocka.

ezért egy egyszerű és viszonylag biztonságos (minden vállsérülés esetén) gyakorlat egy aktív scapula ‘beállító fúró’. Ebben a gyakorlatban a kliens irányítja a klinikus, hogy óvatosan aktívan hátsó tilt, felfelé forgatni és visszahúzni. Szintén aktívan kifelé forgassa a felkarcsontot óvatosan. A klinikus az alsó trapézt aktiválhatja, és ezt a pozíciót 10 másodpercig tarthatja. Miután ezt a képességet kifejlesztették, ellenállást adhatunk az akromian körüli csövek formájában, hogy a scapulát lefelé irányuló forgásra kényszerítsük.

4a ábra: Jobb lapocka, amely patomechanikus lefelé irányuló forgást és elhúzódást mutat

4b ábra: az ügyfél aktív felfelé irányuló forgást és visszahúzást mutat az alsó trapéz használatával

ábra 4C: Cső körül acromian hozzá ellenállás lefelé forgatás

Scapula újbóli beállítása a vízszintes síkban (ábrák 5a-c)

Ez egy gyakorlat progresszió célja, hogy ösztönözze a visszahúzás és a depresszió szerepe az alsó trapezius. Súlyra van szükség ahhoz, hogy a lapockán húzóhatást hozzunk létre elhúzódásba és magasságba, hogy létrehozzuk a szükséges hossz-feszültség görbét az alsó trapéz számára.

a. az ügyfél egy kézben van elhelyezve támogatott hajlamos (egykaros sor testtartás) 2,5 kg súlyú (nők) vagy 5 kg (férfiak).

b. Az ügyfelet arra ösztönzik, hogy hagyja, hogy a lapocka lógjon.

c. ezután a klinikus irányítja a visszahúzás és a depresszió megfelelő mozgását.

d. az ügyfelet arra ösztönzik, hogy kissé kifelé forgassa a felkarcsontot a mozgás során, és tartsa a súlyzó emelését csak finom (egy hüvelyk elég).

e.ezt a pozíciót 5 másodperces összehúzódásra lehet tartani.

f. Ügyelni kell arra, hogy elkerüljük a túlzott felső trapeziust (a kliens a vállát a fül felé emeli), a túlzott latissimus dorsi-t (a kar kissé elmozdul a kiterjesztésbe) és a romboidokat (az izmok csomósodnak, és a lapocka lefelé forog).

5a ábra: lapocka beállítása vízszintes síkban (start)

5a ábra: Scapula beállítása vízszintes síkban (start)

5c ábra: példa a túlzott rombusz aktiválásra. Látható, hogy a rombusz csomózik.

Scapula beállítás emelt síkban (6a-c ábra)

Ez egy további progresszió, amely megfelelő azok számára, akiknek minimális fájdalma van a vállmagasságon. Ha az ügyfél a jelenlegi vállfájdalmat szenved a magasság alatt, akkor ez nem lenne megfelelő.

a. Az ügyfél ül és tart egy lat pulldown bár. A súlynak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy magassági húzóhatást hozzon létre.

b. az ügyfél kissé hátradől, így a csomagtartó szöge körülbelül 70-80 GB. Ez lehetővé teszi a felkarcsont számára, hogy kövesse a scaption síkot.

c. a klienst arra irányítják, hogy az alsó trapéz segítségével finoman visszahúzódjon és lenyomja a lapockát. A fenti gyakorlathoz hasonlóan arra ösztönzik őket, hogy finoman kifelé forgassák a felkarcsontot. Mivel a rúd szilárd tárgy, arra ösztönzik őket, hogy egyszerűen és óvatosan ‘hajlítsák meg a rudat’.

d. A túlzott latissimus dorsi és/vagy rombusz aktiváció elkerülése érdekében ismét ügyelni kell a mozgás finomságára.

6a ábra: lapocka beállítása függőleges magasságban (kezdő pozíció)

6B ábra: scapularis beállítás. Befejezési pozíció (az alsó trapéz látható, hogy összehúzódik a lefelé mutató nyíl alatt)

6c ábra: Példa a túlzott rombusz aktivációra (figyeljük meg, hogy a lapocka anatómiai modellje relatív lefelé fordult)

magas szintű aktiválás – reach, twist and lift (7a-d ábrák)50

Ez a gyakorlat a legalkalmasabb a végstádiumú rehabilitációra vagy az edzés előtti ‘prehab’ beállítási gyakorlatként. Az ügyfélnek fájdalommentes vállra lesz szüksége ennek a mozgásnak a végrehajtásához.

1. tegyük fel a fenti 7a.
2. lassan éri el a kezét a padló mentén, hogy scapula felfelé forgást hozzon létre.
3. most lassan kifelé forgassa a felkarcsontot.
4. most lassan emelje le a karját a padlóról, hogy ösztönözze a lapocka visszahúzódását és hátsó dőlését.
5. tartsa 5 másodpercig, majd ismételje meg.

7a ábra: kezdő pozíció

7B ábra: a felfelé irányuló forgás ösztönzése

7C ábra: A felkarcsont enyhe külső elforgatása

7d ábra: befejezési pozíció a magasságban

összefoglaló

az alsó trapéz fontos periscapula izom, amely létfontosságú szerepet játszik mindkét dinamikus scapula mozgásban, mint például valamint a lapocka stabil tartása, ha szükséges a felső funkcionális mozgások során. Kimutatták, hogy az alsó trapéz közötti diszfunkció az aktiváció szempontjából vállfájdalom jelenlétében áll fenn. Ezért ez egy izom, amely közvetlen aktiválási munkát igényel ahhoz, hogy visszanyerje funkcionális szerepét a scapula kontrollban. Ez a cikk számos olyan gyakorlatot mutat be, amelyek felhasználhatók az alsó trapéz aktiválására a korai stádiumú fájdalmas vállszakaszoktól a végstádiumú nagy teljesítményig.

1. Scand J Rehabil Med (1995) 27: 243-252
2. váll. J Sport Rehabil (1995) 4: 122-154
3. Orthop Clin North Am (2000) 31: 247-261
4. Scand J Med Sci Sports. 2007;17:25-33
5. Br J Sports Med. 2004; 38: 64-68
6. Phys Ther. 2000;80:276-291
7. Int J Sports Med. 1997;18:618-624
8. Clin Biomech 1994; 9: 44-50
9. sport Med. 2008;38(1):17-36
10. Br J Sports Med. 2010;44(5):319-327
11. Clin Biomech (Bristol, Avon). 2003;18(5):369– 379
12. Br J Sports Med. 2010;44(5):300-305
13. J Orthop Sport Phys Ther. 2009 február; 39(2): 90-104
14. Clin Biomech 1994; 9: 44-50
15. Journal of ortopédiai és sport fizikai terápia 2009;39(2):105-117
16. Am J Sports Med. 2006;34(10):1643-1647
17. Arch Phys med Rehabil. 2002;83(1):60-9
18. fizioterápia. 2005;91(3):159-64
19. Clin Biomech (Bristol, Avon). 2000;15:95-102
20. BMC mozgásszervi rendellenességek 2010;11:45
21. J manipulatív Fiziol Ther. 2007;30(1):69-75
22. fizioterápia. 2001;87(9):458-69
23. J csont közös Surg AM. 1998;80(5):733-738
24. J Orthop Sport Phys Ther 2011 41: 260-265
25. J gerinc 2012, 1:3
26. Am J Sports Med. 2003;31(4):542-549
27. Br J Sports Med. 2004; 38: 64-68
28. Am J Sports Med. 2007;35: 1744-1751
29. J Orthop Sport Phys Ther. 2011;41(7):520-5
30. Consequentiae sa), vol. 11, N. BT. 4, 2012, PP.660-667
31. BMC Musculoskelet Disord. 2010;11(45):1-12
32. Journal of Athletic Training 2015;50(2):199– 210
33. Clin Sports Med. 2008;27: 821 – 831
34. J Athl vonat. 2000;35: 329-337
35. nemzetközi sportorvosi folyóirat, 18, 618-624
36. Considentiae sa XXL, vol. 11, N. BT. 4, 2012, PP.660-667
37. nemzetközi sportorvosi folyóirat, 18, 618-624
38. Phys Ther. 1993;73:668-677
39. Journal of Orthopedic & sport fizikai terápia 2009 39(10); 743-752
40. J. Phys. Ott. Sci. 2015 27: 97-100
41. Considentiae sa XXL, vol. 11, N. BT. 4, 2012, PP.660-667
42. váll. J Sport Rehabil (1995) 4: 122-154
43. Am J Sports Med. 2008; 36(9):1789-1798
44. Am J Sports Med. 2006;34(10):1643-1647
45. Am J Sports Med. 2008; 36(9):1789-1798
46. J Orthop Sport Phys Ther. 2003;33(5):247– 258
47. fizikai terápia a sportban 2001;2: 178-185
48. Sports Med. 2009;39(8):663-685
49. J Orthop Sport Phys Ther. 2003;33(5):247– 258
50. hosszú Z és Casto B (2014) A Cross Fit folyóirat. Az Optimális Váll. http://journal. crossfit.com