a legtöbb craniofacialis malformációt megjelenésük alapján azonosítják. Az osztályozási rendszerek többsége elsősorban klinikai vagy anatómiai, nem kapcsolódik a malformáció különböző fejlettségi szintjeihez, és a mögöttes patológiát általában nem veszik figyelembe. 1976-ban Tessier először hangsúlyozta a lágy szövetek és az alatta lévő csont közötti kapcsolatot, kijelentve, hogy “a lágyrész repedése általános szabályként megfelel a csontszerkezet hasadásának”. Bevezette a hasadékszámozási rendszert a pálya körül 0 – tól 14-ig, attól függően, hogy milyen kapcsolatban áll a nulla vonallal (azaz az arc függőleges középvonalának hasadékával). A könnyen érthető osztályozás széles körben elfogadottá vált, mivel a rendellenességek rögzítése egyszerű volt, és megkönnyítette a megfigyelők közötti kommunikációt. Nagy áttörést jelentett a craniofacialis rendellenességek azonosításában, amelyeket ő hasadékoknak nevezett el. Jelen dolgozatban áttekintettük a craniofacialis malformációk embriológiai alapú osztályozását, amelyet 1983-ban és 1990-ben javasoltunk. Célja az volt, hogy tisztázzon néhány megválaszolatlan kérdést a látszólag atipikus vagy bizarr anomáliákkal kapcsolatban, és amennyire csak lehetséges, meghatározza az esemény bekövetkezésének pillanatát. Véleményünk szerint ez az osztályozási rendszer jól integrálhatja a Tessier által javasoltat, és ugyanakkor megpróbál összefüggést találni a klinikai megfigyelés és a morfogenezis között.A terminológia fontos. A túlhasznált hasadék kifejezést csak a valódi hasadékokra kell fenntartani, amelyek az embrionális arcfolyamatok egyesülésének zavaraiból származnak, a lateronasalis és a maxilláris folyamat (vagy oro-naso-ocularis hasadék) között; a medionasalis és a maxilláris folyamat (vagy az ajak hasadéka) között; a maxilláris folyamatok (vagy a szájpadlás hasadéka)között; és a maxilláris és mandibuláris folyamat (vagy makrostomia) között.A csonttermelő központok megváltoztatásából származó egyéb hibák esetében a diszplázia szót kell használni. Az arc diszpláziáit hélix formában határozták meg, és a fejlődési letartóztatás helyéről nevezték el. Így az érintett területtől függően internazális, orr -, nasomaxilláris, maxilláris és maláris diszpláziát azonosítottak.Az osztályozás hasznos útmutatást nyújthat a ritka craniofacialis rendellenességek morfogenezisének jobb megértéséhez.