absztrakt
háttér. Az öngyógyítás az öndiagnosztizált rendellenességek vagy tünetek kezelésére szolgáló gyógyszerek használata, vagy az előírt gyógyszerek időszakos vagy folyamatos használata krónikus vagy visszatérő betegség vagy tünetek esetén, és ez leginkább a fejlődő országokban gyakori. Ez a tanulmány ezért értékelte az öngyógyítás gyakorlatát egy nigériai magánegyetem egyetemi hallgatói körében. Módszerek. A tanulmány leíró keresztmetszeti kialakítást alkalmazott. Egy előre tesztelt kérdőívet önállóan adtak be az egyetem 384 egyetemi hallgatójának. Az adatokat leíró és következtetési statisztikák, például a chi-squared és a Fisher pontos tesztjei segítségével elemezték és foglalták össze. Eredmények. Összességében 297 (81,8%) egyetemi hallgató gyakorolt öngyógyítást. A felmérést megelőző egy hónapon belül a diákok 71% – a használt fájdalomcsillapítót, antibiotikumokat (10,5%) és maláriaellenes gyógyszereket (33%) vény nélkül. Az öngyógyításhoz leggyakrabban használt gyógyszer a paracetamol volt (75,1%). Továbbá az öngyógyítást szignifikánsan összefüggésbe hozták az életkorral (), a nemmel (), a főiskolával () és a tanulmányi évvel (). Néhány oka annak, hogy az egyetemi hallgatók öngyógyítást gyakoroltak, az egészségügyi dolgozók barátságtalan hozzáállása (27,7%), az iskolai klinikára való időhiány (26,7%), az iskolai klinika túl messze van a hosteltől (15,3%), és az iskolai klinikán felírt gyógyszerek nem javítják az egészségi állapotot (15,3%). Következtetés. A hallgatók többsége az öngyógyítás gyakorlatát az egészségügyi dolgozók barátságtalan hozzáállásának tulajdonította az egyetemi klinikán.
1. Bevezetés
az öngyógyítást úgy definiálták, mint a (modern és/vagy hagyományos) gyógyszerek öngyógyításra történő alkalmazását anélkül, hogy orvoshoz kellene fordulni diagnózis, recept vagy a kezelés felügyelete céljából . Ez magában foglalja a vény nélkül kapható gyógyszerek megszerzését és a gyógyszerek szedését a barátok és rokonok tanácsára. Az öngyógyítás mind a fejlett, mind a fejlődő országokban gyakori, de a fejlődő országokban magasabb, mivel a gyógyszerek vény nélkül kaphatók . Az öngyógyítás növeli a kábítószerrel való visszaélés és a kábítószer-függőség lehetőségét. Emellett elfedi az alapbetegségek jeleit és tüneteit, így bonyolítja a problémát, gyógyszerrezisztenciát teremt és késlelteti a diagnózist . A jelentések szerint az öngyógyítás világszerte növekszik . Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hangsúlyozta, hogy az öngyógyítást helyesen kell tanítani és ellenőrizni másokban, hogy elkerüljék a kábítószerrel kapcsolatos kérdéseket, például az antimikrobiális rezisztenciát, amely ma már világszerte aktuális probléma, különösen a fejlődő országokban, ahol az antibiotikumok gyakran recept nélkül kaphatók .
számos tanulmány kimutatta, hogy a fiatal felnőttek jobban ki vannak téve az öngyógyítás gyakorlatának, mivel alacsony a kábítószer-használathoz kapcsolódó kockázatok megítélése, a kábítószerekkel kapcsolatos ismeretek, az internethez való könnyű hozzáférés, a kapcsolódó egészségügyi kérdésekkel kapcsolatos szélesebb körű médiavisszhang, a kábítószerekhez való kész hozzáférés, az oktatás szintje és a társadalmi státusz . Az öngyógyítás gyakorlatát általában széles körben tanulmányozták számos afrikai, ázsiai és európai ország lakossága körében . Nigériában nagyon gyakori mind a tőzsdén kívüli (OTC), mind a vényköteles gyógyszerek értékesítése a kis kereskedők és az útszéli sólymok által . Nigériában számos nem regisztrált szabadalmi gyógyszerüzlet/gyógyszertár található, ahonnan az emberek ismeretlen forrásokból vásárolnak gyógyszereket . Az öngyógyítás mind az OTC, mind a vényköteles gyógyszerekkel nagyon gyakori Nigériában. Korábbi tanulmányok a lakosság és az egészségügyi dolgozók általános öngyógyítási gyakorlatára összpontosítottak . Ez a jelenlegi tanulmány az öngyógyítást gyakorlat között egyetemi hallgatók egy magánegyetem Nigéria nagyon fontos, mivel arra törekszik, hogy betekintést nyújtson az egészségi állapota ennek képzett csoport az egyének és egy nyom, hogy tájékoztatást nyújt az egészségi állapot, valamint OTC kábítószer-használat. Az öngyógyítási gyakorlat megértése és annak okai különböző intervenciós stratégiákat tesznek lehetővé. Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy felmérje az öngyógyítási gyakorlatokat egy nigériai magánegyetem egyetemi hallgatói körében. Célja továbbá az öngyógyítás prevalenciájának becslése a vizsgált populációban.
2. Módszerek
a vizsgálatot az Afe Babalola Egyetem Ado-Ekiti (ABUAD), Ekiti állam, Nigéria öt Főiskoláján végezték, 13-30 június 2016. Az egyetem egy magánegyetem található Ado-Ekiti, Ekiti állam, Nigéria. Ez a tanulmány leíró keresztmetszeti kialakítást alkalmazott, az egyetemi hallgatók pedig a vizsgált populáció voltak. A 384-es mintaméretet Fisher képletével számítottuk ki egy olyan vizsgálathoz, amelynek analitikai vizsgálati tervét 95% – os megbízhatósági szinttel és 0,05-ös pontossággal határoztuk meg . A minta méretét 10% – os nem válaszra is beállítottuk. Többlépcsős mintavételi eljárást alkalmaztak a válaszadók kiválasztására ebben a tanulmányban. Az első szakaszban mind az öt Főiskola (tudományok, jog, társadalom-és menedzsment tudományok, Mérnöki tudományok, orvostudomány és egészségtudományok) kiválasztására klasztermintázást alkalmaztak. Ezután rétegzett véletlenszerű mintavétellel választottuk ki a mintavételezendő osztályokat az öt klaszter (Főiskola) osztályainak listájából. Kilenc osztályt választottak ki, és az egyes osztályok méretének megfelelően arányos elosztást végeztek. A többlépcsős mintavételi módszert alkalmazták a szelekciós torzítás elkerülése érdekében. A kurzus koordinátorait megkeresték, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a hallgatók mikor lesznek a saját előadótermükben. A hallgatókat az előadótermekben keresték meg, és toborozták a tanulmányra. Összesen 384 egyetemi hallgatóból vettek mintát. A kérdőív arc-és tartalmi érvényességét az Egyetem Orvostudományi és Egészségtudományi Kollégiumának szakértői értékelték, miután azt előzetesen tesztelték. Az önállóan beadott, félstrukturált, előzetesen tesztelt kérdőíveket papírra nyomtatták, és önállóan adták be. A vizsgálat célját elmagyarázták a válaszadóknak, és szóbeli és írásbeli hozzájárulásukat a vizsgálatban való részvételhez a kérdőívek beadása előtt kérték és szerezték meg. A résztvevők bizalmasságát garantálták, és tájékoztatták őket arról, hogy az adatokat csoportszinten elemzik a résztvevők azonosításának megszüntetése érdekében. A kérdőív öt részből állt: az a szakasz a válaszadók szociodemográfiai jellemzőit tartalmazta; a B szakasz fájdalomcsillapítókkal történő öngyógyítással kapcsolatos kérdéseket tartalmazott; a C szakasz az antibiotikumokkal és/vagy maláriaellenes gyógyszerekkel történő öngyógyítással kapcsolatos kérdéseket tartalmazott; a D szakasz az öngyógyításhoz általánosan használt gyógyszerek forrásával kapcsolatos kérdéseket tartalmazott; az E szakasz pedig kérdéseket tartalmazott az öngyógyítás gyakorlatát befolyásoló tényezőkről. A kérdések az elmúlt egy hónap öngyógyítási gyakorlatait értékelték a visszahívási elfogultság minimalizálása érdekében. Az öngyógyítást úgy értékelték, hogy megkérdezték, hogy a válaszadó valaha használt-e fájdalomcsillapítót, maláriaellenes gyógyszereket és/vagy antibiotikumokat az elmúlt egy hónapban recept nélkül. Bármely más forrásból származó gyógyszert, kivéve az orvost vagy az iskolai klinikát, öngyógyításnak minősítették. Az adatokat a Társadalomtudományi statisztikai csomag (SPSS) 20.verziójával elemeztük. Az adatokat gyakoriságban, százalékban, átlagban és szórásban mutattuk be diagramok és táblázatok segítségével. A kétváltozós analízist Chi-squared és Fisher pontos tesztjeivel végeztük. A szignifikancia szintjét < 0,05 értékre állítottuk be. A vizsgálat elvégzéséhez etikai engedélyt kapott az Ado-Ekiti Afe Babalola egyetem etikai és kutatási Bizottságától.
3. Eredmények
a válaszadók szociodemográfiai jellemzői azt mutatják, hogy a többség (62,8%) nő, 19-23 éves (63,3%), keresztény (90,6%) és joruba (45) volt.2%) az 1. táblázat szerint. A válaszadók körülbelül 82% – A elismerte az öngyógyítást. Körülbelül 11% és 71,1% használt antibiotikumokat és fájdalomcsillapítókat az elmúlt egy hónapban. A vizsgált populációban a köhögés volt a leggyakoribb antibiotikum-kezelést igénylő állapot (3,6%) (2.táblázat); mások torokfájás (1,9%) és gastroenteritis (1,9%) voltak. A Paracetamol (75,1%) és az ibuprofen (12,6%) voltak a leggyakrabban használt fájdalomcsillapítók az öngyógyításhoz (1.ábra), míg a tetraciklin (34,2%), az amoxicillin (28,9%) és a metronidazol (18).4%) were the mostly used antibiotics by the respondents for self-medication (Figure 2).
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
a 120 egyetemi hallgató közül, akik maláriaellenes öngyógyítást gyakorolnak, az egyetemi hallgatók 37%-a nemrégiben használt artemether / lumefantrine, artesunate (21%) és szulfadoxin + pirimetamin (16%) malária kezelésére orvosi rendelvény nélkül (3.ábra). Néhány oka annak, hogy az egyetemi hallgatók öngyógyítást gyakoroltak, az egészségügyi dolgozók barátságtalan hozzáállása (27,7%), az iskolai klinikára való idő hiánya (26,7%), az iskolai klinika túl messze van a hosteltől (15,3%), és az iskolai klinikán felírt gyógyszerek nem javítják az egészségi állapotot (15,3%) (4.ábra). Az öngyógyítási gyakorlatok szignifikánsan összefüggenek az életkorral (), a nemmel (), a főiskolával () és a tanulmányi évvel (), amint azt a 3.táblázat mutatja.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Significant at value <0.05.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
4. Discussion
A total of 363 valid responses were obtained, giving a response rate of 94.5%. Ez a válaszadási arány valószínűleg annak köszönhető, hogy az iskola magánegyetemként nem teszi lehetővé a hallgatók számára, hogy a félév végéig elhagyják az iskola helyiségeit, esetenként vallási ünnep esetén.
4.1. Az öngyógyítás prevalenciája
A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy az öngyógyítás prevalenciája 81,8% volt az egyetem egyetemi hallgatói körében. Ez a prevalencia jelentősen magas, azonban hasonló a 88% – hoz, amelyet a gudzsaráti hallgatók körében jelentettek; 87% és 88%.2% az észak-indiai hallgatók körében és 92% a dél-indiai hallgatók körében ; 100% A Bangladesi hallgatók körében ; 98% a Palesztin hallgatók körében ; 86,4% a Brazil hallgatók körében ; és 91,4% délnyugat-Nigériában . Az ebben a vizsgálatban jelentett prevalencia magasabb, mint néhány más vizsgálatban . A különbségek lehetnek a megkérdezett hallgatók fegyelmének, az ország drogtörvényeinek vagy azon országok kábítószer-szabályozó ügynökségeinek hatékonysága miatt, ahol a tanulmányokat végezték. Úgy gondolják, hogy az orvostudomány és más egészségtudományok hallgatói hajlamosak öngyógyítani magukat, mint más tudományágak többi hallgatója. Ez a tanulmány azt is feltárta, hogy az öngyógyítás prevalenciája a tanulmányi év növekedésével nőtt. Hasonló eredményről számoltak be Nigéria délnyugati részén az egyetemi hallgatók körében . A College of Law számolt be a legmagasabb előfordulási gyakorisága (91,1%) öngyógyítást, majd a College of Medicine és Egészségtudományi (85,2%). Az ember azt várta volna, hogy a diákok a College of Medicine and Health Sciences lett volna a vezető. Ez várható annak a ténynek köszönhető, hogy jobban ismerik a különböző betegségeket és a kezeléseik során alkalmazott gyógyszereket.
az öngyógyítás gyakorlata magasabb volt a nőknél (88,2%), mint a férfiaknál (70,5%). Ez statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (). Ez hasonló néhány más tanulmányhoz, amely a női hallgatókat az OTC gyógyszerek használatának alapvető elemeként azonosította. Ebben a vizsgálatban, amint azt a 2.táblázat mutatja, az öngyógyítás szignifikánsan összefügg az életkorral (), a nemmel (), a főiskolával () és a tanulmányi évvel ().
4.2. Az öngyógyításhoz használt főbb gyógyszerek
a vizsgálat lefolytatása előtt a válaszadók több mint fele (71,1%) fájdalomcsillapítót használt az orvos receptje nélkül az elmúlt egy hónapban. A Paracetamol (75,1%) volt a leggyakrabban használt gyógyszer a hallgatók körében. Hasonló jelentéseket találtak más tanulmányokban is . Ennek oka az lehet, hogy sokan úgy vélték, hogy a paracetamol nem toxikus gyógyszer, amely bármikor alkalmazható, függetlenül az adagtól, anélkül, hogy bármilyen mellékhatása lenne.
A tetraciklin (34,2%), az amoxicillin (28,9%) és a metronidazol (18,4%) voltak a leggyakrabban használt antibiotikumok. Más tanulmányok azt találták, hogy az ampicillin és az amoxicillin voltak a leginkább öngyógyító gyógyszerek a diákok körében . Tizenhét (44,7%) a 38 használók antibiotikumok kapott az antibiotikumok a hostelek, otthon, és más forrásokból. Ez ellentétben áll számos olyan kutatással, amelyek szerint a fő források gyógyszertárakból, szabadalmi gyógyszerboltokból, barátokból és családokból származnak . Ennek a tanulmánynak az eredményei egyszerűen azért lehetnek, mert az egyetemi campuson nincsenek gyógyszertárak, ahol a hallgatók OTC gyógyszereket vásárolhatnak. A 38 válaszadó közül a leggyakoribb antibiotikumok a köhögés (34,2%), a torokfájás (18,4%) és a gastroenteritis (18,4%) voltak. Az antibiotikumokkal végzett öngyógyítási gyakorlatok egyes tanulmányokban többnyire húgyúti fertőzésről , torokfájásról , gyomor-bélrendszeri betegségekről és köhögésről számoltak be .
a hallgatók egyharmada (33%) számolt be maláriaellenes gyógyszerek vény nélkül történő alkalmazásáról. Az Artemether / lumefantrin (37%), az artezunát (21%) és a szulfadoxin + pirimetamin (16%) voltak a leggyakrabban használt maláriaellenes gyógyszerek. Az öngyógyszeres maláriaellenes használatról is beszámoltak, hogy egyes tanulmányokban elterjedt a felsőoktatási hallgatók körében .
4.3. Az öngyógyítás gyakorlatát elősegítő tényezők
megállapítottuk, hogy a hallgatók körében az öngyógyításhoz vezető leggyakoribb tényezőket az iskolai klinikán dolgozó egészségügyi dolgozók barátságtalan hozzáállásának tulajdonították (27,7%), a diákok elfoglaltsága, amely a klinika látogatásának időhiányához vezetett (26,8%), az iskolai klinika távolsága a szállótól (15,3%), és az előírt gyógyszer hatástalansága (15,3%). Különböző tanulmányok különböző okokat jelentettek az öngyógyítás bevonására. Ezek közé tartozik a betegség/kezelés ismerete , a korábbi tapasztalatok , a gyógyszerek elérhetősége , az enyhe betegségek , a megfizethetőség és az időmegtakarítás . Ezek az okok azonban attól a környezettől és vizsgálati populációtól függnek, ahol a vizsgálatokat elvégezték.
5. Következtetések
Ez a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a válaszadók többsége öngyógyítást gyakorolt, és ezt nagyrészt az egészségügyi dolgozók barátságtalan hozzáállásának tulajdonították az egyetemi klinikán. A leggyakrabban használt gyógyszerek a paracetamol, az artemether/lumefantrin és a tetraciklin voltak. Az öngyógyítás önmagában nem lehet káros, de nagy veszélyt jelent, ha az OTC és a vényköteles gyógyszerek visszaélnek. Az öngyógyításra vonatkozó egészségügyi oktatást be kell vezetni az egyetemi tantervbe, hogy felvilágosítsák a hallgatókat az öngyógyítás kockázatairól és előnyeiről. Az egyetemnek barátságos légkört kell teremtenie az egyetemi klinikán is, hogy ösztönözze a hallgatókat arra, hogy bármikor látogassanak el a klinikára, amikor bármilyen betegség tüneteit érzik.
6. Korlátozások
a vizsgálat egyik korlátja az volt, hogy a vizsgálat keresztmetszeti vizsgálati tervet alkalmazott, ezért a változók közötti ok-okozati összefüggéseket nem lehet megállapítani. Ezenkívül az elemzések önjelentésen alapultak, azzal a lehetőséggel, hogy túl-és aluljelentést tegyenek. A tanulmány eredményei nem általánosíthatók az állam vagy az ország egyetemi hallgatóinak nagyobb populációjára.
rövidítések
| WHO: | Egészségügyi Világszervezet |
| OTC: | Over the counter |
| ABUAD: | Afe Babalola Egyetem, Ado-Ekiti |
| SPSS: | statisztikai csomag a társadalomtudományok számára. |
az adatok rendelkezésre állása
a vizsgálat eredményeit alátámasztó adatok kérésre a megfelelő szerzőtől érhetők el.
etikai jóváhagyás
etikai engedélyt kapott az AFE Babalola egyetem etikai és kutatási Bizottságától, Ado-Ekiti. Tájékozott beleegyezést kaptak a vizsgálatba bevont összes résztvevőtől.
összeférhetetlenség
a szerzők ezennel kijelentik, hogy nincs összeférhetetlenség a tanulmányhoz vagy a vizsgálat céljára használt eljárásokhoz és anyagokhoz.
szerzői hozzájárulások
DTE, OEO, TOE és EFO tervezte a tanulmányt. A kutatást a DTE és az OEO végezte. A DTE, az AAF és a COF elemezte és értelmezte az adatokat. DTE, AAF, TOE, és EFO írta a kéziratot, és rendezett folyóirat specifikáció.
köszönetnyilvánítások
szeretnénk értékelni a kutatásban részt vevő összes hallgatót.