míg a retrospektív tanulmányok korábbi eseteket találtak arra, hogy mi lehetett ugyanaz a rendellenesség,az őrültek körében a parézis első egyértelműen azonosított példáit Párizsban írták le a napóleoni háborúk. Az őrült általános parézisét először 1822-ben írta le külön betegségként Antoine Laurent Jesse Bayle. Az Általános parézis leggyakrabban a 20-40 év közötti embereket (a férfiakat sokkal gyakrabban, mint a nőket) sújtotta. 1877-re például a New York-i férfiak menedékjogának felügyelője arról számolt be, hogy intézményében ez a rendellenesség a befogadások több mint 12% – át, a halálesetek több mint 2% – át tette ki.

eredetileg úgy gondolták, hogy az ok a karakter vagy az alkotmány belső gyengesége. Míg Friedrich von Esmarch és Peter Willers Jessen pszichiáter már 1857-ben azt állította, hogy a szifilisz általános parézist (progresszív bénulást) okozott, ennek az ötletnek az orvosi közösség általi általános elfogadása felé csak később valósult meg a jeles 19.századi szifilográfus Alfred Fournier (1832-1914). 1913-ban a parézis szifilitikus természetével kapcsolatos minden kétség végül megszűnt, amikor Hideyo Noguchi és J. W. Moore bemutatták a szifilitikus spirochaétákat a paretikusok agyában.

1917-ben Julius Wagner-Jauregg felfedezte, hogy a paretikus betegek maláriafertőzésével járó piroterápia megállíthatja az Általános parézis progresszióját. 1927-ben Nobel-díjat kapott ezért a felfedezésért. A második világháború után a penicillin használata a szifilisz kezelésére ritkasággá tette az Általános parézist: még a tényleges általános parézis korai tüneteit mutató betegek is képesek voltak teljes gyógyulásra penicillin-kúra segítségével. A betegség ma már gyakorlatilag ismeretlen a fejlődő országokon kívül, sőt ott is jelentősen csökken az epidemiológia.

Theo Van Gogh, Vincent Van Gogh festő testvére, hat hónappal Vincent után halt meg 1891-ben a “dementia parylitica” vagy az úgynevezett szifilitikus paresis miatt.a Chicagói gengszter, Al Capone szifiliszes parézisben halt meg, a szesztilalom és a Volstead-törvény előtt egy bordélyban kapott szifiliszt, és nem kezelték időben, hogy megakadályozza a szifiliszes parézis kialakulását önmagában.