a rekesz térét anatómiailag az izmok merev fasciális (és csontos) burkolata határozza meg. Az alsó lábszár elülső rekesz szindróma (gyakran egyszerűen anterior rekesz szindrómának nevezik) a rekesz bármely és mind a négy izmát érintheti: tibialis anterior, extensor hallucinis longus, extensor digitorum longus és peroneus tertius.

ezt a kifejezést gyakran tévesen használják különböző kapcsolódó/proximális állapotok leírására, beleértve az elülső sípcsontokat is. Fontos különbséget tenni a kettő között, mivel a sípcsontok ritkán okoznak súlyos egészségügyi problémákat, míg az elülső rekesz szindróma visszafordíthatatlan károsodáshoz vezethet.

az igazi rekesz szindróma a láb hajthatatlan elülső rekeszében fellépő megnövekedett nyomás miatt merül fel. A nyomás akadályozza a vénás kiáramlást, ami további duzzanatot és megnövekedett nyomást okoz. Az ebből eredő ischaemia az izmok és idegek nekrózisához (szöveti halálhoz) vezet. A folyamat a tibialis anterior, az extensor hallucinis longus, az extensor digitorum longus és/vagy a peroneus tertius izmok duzzadásával kezdődhet, az erős excentrikus összehúzódásokra adott válaszként, amely elegendő ahhoz, hogy edzés utáni fájdalmat okozzon.