a Ciszterci Rend történelmi eredetét a C) – ban találja meg CC-tit, egy francia kolostort, amelyet 1098-ban alapított szerzetesek csoportja Molesme Szent Róbert vezetésével. Miután elhagyta a Molesme apátságot, hogy új kolostort alapítson, a közösség elhatározta, hogy Szent Benedek uralmának egyszerűségéhez hű életet kíván élni. A kor erős egyházi és szerzetesi reformszelleme által inspirálva félre akarták tenni a szerzetesi élet néhány olyan fejleményét, amely a Cluny-i bencés apátsághoz kapcsolódik. Konkrétan, Szent Róbert szerzeteseivel a kortárs szerzetesi reformátorok körében népszerű eszmék halmazát ölelte fel: ezek közé tartozott az imádság és a komoly munka közötti hatékony egyensúly iránti vágy, az evangéliumi szegénységre való hangsúlyozás és a világi ügyektől való elszakadás, valamint az apostolokon és az első Keresztényeken alapuló közösségi életstílus (vö. ApCsel 2: 42-47; 4:32-35). Leginkább arra törekedtek, hogy új és hiteles módon éljék életüket szerzetesként, válaszul Isten hívására, a megkülönböztetés programjára, amely magában foglalta mind a szélesebb és ősibb szerzetesi hagyományhoz való hűséget, mind az őszinte figyelmet arra az életre és időkre, amelyben éltek.

hamarosan próbára tették az első szerzetesek lelkesedését és inspirációját. A rendelkezésre álló forrásokból úgy tűnik, hogy némi feszültség merült fel az új kolostor és a szerzetesek által elhagyott Bencés ház közötti kissé kétértelmű kapcsolat miatt. A béke megőrzése érdekében Szent Róbertnek rövid idő után el kellett hagynia C. C. C.-tit, és vissza kellett térnie Molesme-ba, hogy ott újra Apáti feladatait láthassa el. Emiatt a Ciszterci ikonográfiában gyakran Bencés szerzetesként ábrázolják, aki fekete szokást visel, a Ciszterci Rend hagyományos fehér-fekete szokása helyett. Néhány szerzetes úgy döntött, hogy visszatér Szent Róberthez, míg a maradók stabilitásukat vallották C. C. C.-Benteaux, ezzel megpecsételve az új reform iránti elkötelezettségüket. Mint apát C. Bctitteaux, Szent Róbertet először Szent Alberic, majd Szent István Harding követte; ezt a három férfit együtt ünneplik a Ciszterci Rend Alapítóiként, január 26-án ünnepélyes lakomával.

Szent Alberic irányítása alatt a kis közösség növekedett, felépítette első templomát, és elkezdte meghatározni életmódjának gyakorlati részleteit. Szent István hivatali ideje alatt az új kolostor figyelemre méltó ütemben kezdett növekedni, az első négy alap (közismertebb nevén “leányházak”) gyors egymásutánban: La Fert (1113), Pontigny (1114), Clairvaux (1115) és Morimond (1115). A szerzetesi élet megújulása, amelyet a C) – ban avattak fel, hamarosan szorosan kapcsolódó, de független kolostorok egyre növekvő hálózatává bővült egész középkori Európában. Az a vágy, hogy megőrizzék az egység és a szolidaritás erős érzését a terjedő közösségek között, arra késztette a korai Cisztercieket, hogy hozzanak létre egy testvéri kommunikációs chartát, amely összetartaná a kolostorokat, amely hamarosan vízválasztóként jelent meg a szövetségi kormányzás történetében. Az első alkotmány legfontosabb megbízásai, címmel Carta Caritatis (“jótékonysági Charta”), megkövetelte, hogy minden Ciszterci apát évente ellenőrizze vagy” meglátogassa “leányházait, valamint évente összehívja testvérével apátok a C. C. C.-be egy” általános fejezetet”, amelynek célja annak irányítása és előmozdítása volt, amely lényegében az egyház első” vallási rendjévé ” vált. Az ilyen kormányzati rendszert ígéretes módszernek tekintették a központi és helyi hatóságok szerepének harmonizálására, megőrizve az egység erős érzését, ugyanakkor elősegítve az egészséges függetlenséget minden kolostorában. A rendszer annyira népszerűvé vált, hogy a negyedik Lateráni Tanács (1215), amely a Ciszterciekre mint modellre mutatott, általános káptalan általi kormányzást rendelt el a kor minden vallási intézményére, amely még nem fogadta el.