Salaryman/ez egy lecke, amelyet a legtöbben évek óta tanulnak, mielőtt elég idősek lennénk ahhoz, hogy a műszerfalon keresztül láthassuk: a piros azt jelenti, hogy állj, a zöld azt jelenti, hogy menj. Elég egyszerű. De mi történik, ha olyan kultúrában élsz, ahol a zöld kéket is jelent? (Egyébként ezért a saját közlekedési lámpák piros, sárga és zöld.)

Ez az, amikor ilyen dolgokat látsz. Ha elég hosszú ideig körbejárja Japánt, valószínűleg belefut az ország egyik mitikus kék közlekedési lámpájába. Máshol a sziget körül talál “go” jeleket, amelyek határozottan kékeszöld, türkiz és aqua. “Megszakadt ez a jel?”lehet, hogy csoda. “Valami túlhajszolt fénykereskedő rossz izzókat telepített?”A válasz, amint az Atlas Obscura rámutat, nem a vezetékekben van: japán nyelven.

Több száz évvel ezelőtt a Japán nyelv csak négy alapszínre tartalmazott szavakat: fekete, fehér, piros és kék. Ha valami zöldet akarsz leírni, akkor a kék szót használnád—”ao”—és ez a rendszer elég jól működött az első évezred végéig, amikor a “midori” szó (eredetileg “hajtás”) kezdett megjelenni írásban, hogy leírja azt, amit zöldnek ismerünk. Még akkor is midori az AO árnyékának számított. Ahogy el lehet képzelni, ennek a hirtelen átállásnak tartós hatásai voltak Japánban.

ma még mindig látni fogja a zöld dolgokat, amelyek kétségesen kék színűek. Egy gyümölcsárus eladhat neked egy ao-ringo-t (Kék alma), csak azért, hogy csalódást okozzon neked, hogy valójában zöld. Hasonlóképpen, a zöld bambuszokat aodake-nek (“kék bambusznak”) hívják, és egy tapasztalatlan alkalmazottat, akit Amerikában “zöldnek” lehetne nevezni, aonisai-nak, vagyis “kék kétéves” – nak.”És ez elvezet minket a közlekedési lámpákhoz.

kezdetben a japán közlekedési lámpák zöldek voltak, amennyire zöld lehet. Ennek ellenére az ország hivatalos forgalmi dokumentumai továbbra is a zöld lámpákat ao-nak, nem pedig midori-nak nevezték. Míg a nemzetközi közlekedési törvény előírja, hogy az összes ” go ” jelet zöld lámpával kell ábrázolni, a japán nyelvészek kifogásolták kormányuk azon döntését, hogy továbbra is az ao szót használják a egyértelműen midori leírására. A kormány kompromisszum mellett döntött. “1973—ban a kormány egy kabinet parancsával felhatalmazta, hogy a közlekedési lámpák a lehető legkékebb zöld árnyalatot használják-technikailag még mindig zöld, de észrevehetően elég kék ahhoz, hogy indokoltan folytathassák az Ao nómenklatúra használatát” – írja Allan Richarz Atlas Obscura.

tehát, bár úgy tűnhet, hogy Japán kék közlekedési lámpákat használ, a kormány biztosítja számunkra, hogy ez valójában csak egy nagyon kék árnyalatú zöld—zöld ahhoz, hogy megfeleljen a nemzetközi előírásoknak, elég kék ahhoz, hogy még mindig ao-nak hívják. Soha ne mondd, hogy a bürokrácia soha nem oldott meg semmit. (És győződjön meg róla, hogy felfrissíti ezeket a vezetési etikett szabályokat, miközben rajta van.)