Adapted from Old Greek Stories Told Anew by Josephine Preston Peabody,

There once lived in Babylonia two lovers named Pyramus and Thisbe, akiket furcsa szerencsétlenség választott el egymástól. Mert összekapcsolt házakban éltek, és bár szüleik megtiltották nekik, hogy összeházasodjanak, ez a kettő a fal repedésén keresztül talált módot arra, hogy egymással beszélgessenek.

itt, újra és újra, Pyramus az ő oldalán a fal és Thisbe az övé, akkor találkoznak, hogy elmondják egymásnak, hogy mi történt a nap folyamán, és panaszkodnak a kegyetlen szülők. Végül úgy döntöttek, hogy nem bírják tovább, és elhagyják otthonaikat, és összeházasodnak, bármi történjék is. Azt tervezték, hogy egy bizonyos este találkoznak egy eperfa mellett Ninus király sírja közelében, a város kapuján kívül. Miután biztonságosan találkoztak, elhatározták, hogy együtt megszöknek.

eddig minden jól ment. A kijelölt időben Thisbe, erősen fátyolos, hogy álcázza magát, sikerült észrevétlenül elmenekülnie otthonról, és egy titkos utazás után Babilon utcáin, egy eperfa fák kertjébe jött Ninus sírja közelében. A hely elhagyatott volt, és amikor ott volt, levette a fátylat az arcáról, hogy megnézze, Pyramus vár-e valahol az árnyak között. Hallotta a lépések hangját, és megfordult, hogy lássa—nem Pyramust, hanem egy olyan lényt, akit nem szívesen látnak bármilyen randevún—, nem más, mint egy oroszlánnő, aki a közeli tóból iszik.

kiáltás nélkül Thisbe elmenekült, leejtette a fátylat, ahogy futott. Talált egy rejtekhelyet a sziklák között bizonyos távolságra, és ott várt, nem tudta, mi mást tehetne.

az oroszlán, miután néhány erőszakos étkezés után elfojtotta szomját, elfordult a tavasztól, és a fátyolra érve kíváncsian szimatolt rá, véres állkapcsával tépte és dobta,—ahogy ő maga is tette volna ezzel—, majd eldobta a játékot, és még egyszer elment az erdőbe.

nem sokkal ezután Pyramus sietett a találkozóhelyre, lélegzetvisszafojtva a lelkesedéstől, hogy megtalálja Thisbe-t, és elmondja neki, mi késleltette őt. Nem talált Thisbe ott. Egy pillanatra zavart volt. Aztán körülnézett, hogy van-e valami nyoma, valami lábnyom a medencénél. Egy vadállat nyomai voltak a fűben, és a közelben egy női fátyol, szakadt és véres; felvette, és tudta, hogy ez azé.

tehát a kijelölt órában jött, szavához híven; ott várt rá egyedül és védtelenül, és valami vadállat felfalta a dzsungelből! Amint ezek a gondolatok a fiatalember elméjébe rohantak, nem tudott tovább elviselni.

” találkoztál velem, Thisbe, hogy ilyen halálba jöttél?”sírt. “Túl későn követtem. De fizetni fogok. Még most is későn jövök, de ígérem, hogy nem az én hibám volt!”

ahogy ezt mondta, a szegény ifjúság elővette a kardját, és ráesett, ott annak az eperfának a lábánál, amelyet találkozási pontnak nevezett, és vére futott át a gyökereken.

ezekben a pillanatokban Thisbe, nem hallott hangot, és egy kicsit megnyugodott, elhagyta rejtekhelyét, és az erdő szélére érkezett. Látta, hogy az oroszlánnő elhagyta a tavaszt, és alig várta, hogy megmutassa szeretőjének, hogy mindent meg merte tartani a hitet, lassan, apránként visszatért az eperfához.

ott találta Pyramust, ígérete szerint. A saját kardja volt a szívében, az üres Hüvely az oldalán, és a kezében még mindig tartotta a fátylat. Ez úgy látta ezeket a dolgokat, mintha egy álomban lenne, és hirtelen az igazság felébresztette. Látta mindenki tragikus szerencsétlenségét, és amikor a haldokló Pyramus kinyitotta a szemét, és ráhelyezte, összetört a szíve. Ugyanazzal a karddal szúrta meg magát, és a szerelmesek együtt haltak meg.

ott a szülők kimerítő keresés után megtalálták őket, és együtt temették el őket ugyanabban a sírban. De az eperfa bogyói azon a napon pirossá váltak, és azóta is vörösek maradtak.

KER szint: CEF szint B2