évszázadokon át az érzelmek múló és erősen szubjektív világa a filozófusok hatáskörébe tartozott. De az elmúlt 30 évben Antonio R. Damasio arra törekedett, hogy megmutassa, hogy az érzések merülnek fel, amikor az agy értelmezi az érzelmeket, amelyek maguk a test tisztán fizikai jelei, amelyek reagálnak a külső ingerekre.

1944-ben született Lisszabonban, Portugáliában, Damasio 1986 óta az Iowai Egyetem neurológiai tanszékének elnöke. Ő és felesége, Hanna Damasio neurológus létrehozták a világ egyik legnagyobb adatbázisát az agyi sérülésekről, amely több száz agyi elváltozást és diagnosztikai képet tartalmaz. Bármennyire is súlyos károkat okoz Antonio Damasio betegeinek, mindez tájékoztatja őt arról, hogyan keletkeznek az érzelmek és az érzések, és hogyan befolyásolhatják a mentális betegségeket.

az elmúlt években Damasio egyre inkább érdeklődött az érzelmek szerepe iránt a döntéshozatali folyamatainkban és az önképünkben. Számos széles körben népszerű könyvben megmutatta, hogy bizonyos érzések túlélésünk sarokkövei. És ma azt állítja, hogy belső, érzelmi szabályozási folyamataink nemcsak megőrzik az életünket, hanem ténylegesen alakítják a legnagyobb kulturális eredményeinket.

—Manuela Lenzen interjúja

elme: Damasio professzor, miért lenyűgözi annyira az emberi érzelmek természete?

Antonio R. Damasio: először mindenféle neurológiai sérülés érdekelt. Ha az agy egyik területe elveszíti működési képességét, a beteg viselkedése drámaian vagy csak finoman megváltozhat. Egy nap megkérdeztem magamtól, Mi hiányzik egy olyan emberből, aki repülő színekkel képes átadni az intelligencia tesztet, de még a saját életét sem tudja megszervezni? Az ilyen betegek teljesen racionális érvekben tarthatják magukat, de például nem tudják elkerülni a felesleges kockázattal járó helyzetet. Az ilyen típusú problémák elsősorban az előagy sérülése után jelentkeznek. Mint teszteink bizonyítják, az eredmény a normális érzelmi reakciók hiánya. Továbbra is lenyűgöz az a tény, hogy az érzések nem csak az ész árnyékos oldala, hanem segítenek nekünk a döntések meghozatalában is.

elme: különbséget teszel érzések és érzelmek között. Hogyhogy?

Damasio: a mindennapi nyelvben gyakran felcserélhetően használjuk a kifejezéseket. Ez azt mutatja, hogy az érzelmek milyen szorosan kapcsolódnak az érzésekhez. De az idegtudomány számára az érzelmek többé-kevésbé azok a komplex reakciók, amelyeket a test bizonyos ingerekre reagál. Amikor félünk valamitől, a szívünk versenyezni kezd, a szájunk kiszárad, a bőrünk elsápad és az izmaink összehúzódnak. Ez az érzelmi reakció automatikusan és öntudatlanul történik. Az érzések akkor jelentkeznek, amikor az agyunkban tudatában vagyunk az ilyen fizikai változásoknak; csak akkor tapasztaljuk meg a félelem érzését.

elme: tehát az érzéseket érzelmek alkotják?

Damasio: Igen. Az agy folyamatosan jeleket kap a testtől, regisztrálja, mi történik bennünk. Ezután feldolgozza a jeleket idegi térképekben, amelyeket aztán az úgynevezett szomatoszenzoros központokban állít össze. Az érzések akkor jelentkeznek, amikor a térképeket olvassák, és nyilvánvalóvá válik, hogy érzelmi változásokat rögzítettek—úgymond fizikai állapotunk pillanatképeként.

elme: a definíciód szerint minden érzés a fizikai eredetű. Tényleg ez a helyzet?

Damasio: érdekes módon nem minden érzés származik a test külső ingerekre adott reakciójából. Néha a változásokat tisztán szimulálják az agytérképekben. Például, amikor együttérzést érzünk egy beteg ember iránt, bizonyos mértékben belsőleg újra létrehozzuk az illető fájdalmát. Ezenkívül fizikai állapotunk feltérképezése soha nem teljesen pontos. A szélsőséges stressz vagy a szélsőséges félelem, sőt a fizikai fájdalom is elutasítható; az agy figyelmen kívül hagyja a fájdalom ingert továbbító fizikai jeleket.

elme: az érzelmek és érzések közötti különbség jut eszembe a 17.századi filozófus, Ren Descartes dualizmusáról, miszerint a test és az elme autonóm rendszereket képvisel. De elutasítja ezt az elképzelést, amint azt a Descartes’ Error című könyvében magyarázza. Hogyan látjuk az elme és a test kapcsolatát?

Damaszio: Számomra a test és az elme a biológiai folyamatok különböző aspektusai. Baruch Spinoza filozófus nem sokkal Descartes ideje után támogatta az enyémhez hasonló nézeteket a test és lélek kérdésével kapcsolatban. Etikájában ezt írta: “az emberi elmét alkotó eszme tárgya a test.”Spinoza ezáltal előre látta a modern neurobiológia eredményeit.

elme: valóban, legújabb könyvében, a Spinoza keresése, úgy írja le az embert, mint “mentális immunológus, aki olyan oltást fejleszt ki, amely képes szenvedélyellenes antitestek létrehozására.”Tehát csak a szenvedélyektől mentes élet jó élet?Damasio: Spinoza nemcsak azért nyűgöz le, mert korát megelőzte a biológiával kapcsolatos elképzeléseivel, hanem azért is, mert ezekből a gondolatokból következtetéseket vont le az élet helyes módjáról és a társadalom felépítéséről. Spinoza nagyon életigenlő gondolkodó volt. Azt javasolta, hogy a negatív érzelmeket, például a szomorúságot és a félelmet állítsák szembe az örömmel. Ezt a fajta gyakorlatot úgy értette, mint a belső béke és a sztoikus nyugalom elérésének módját.

elme: milyen egyéb funkciók vannak az érzésekben, amellett, hogy segítenek nekünk döntéseket hozni?

Damaszio: Érdeklődésem most már túlmutat a döntéshozatal kérdésén. Laboratóriumunkban intenzívebben dolgozunk olyan társadalmi érzelmekkel, mint az együttérzés, a szégyen vagy a büszkeség—ezek képezik az erkölcs alapját. A Neurobiol-ogy nemcsak az emberi természet jobb megértésében segít, hanem a társadalmi interakció szabályainak is. Ahhoz azonban, hogy ezt valóban megértsük, szélesebb körű kutatási megközelítésre van szükségünk: a kognitív és neurológiai tudományok mellett számos humán tudomány is hozzájárulhat, különösen az antropológia és a szociológia.

elme: úgy tűnik, a kutatásod kiterjed a tudatosság meghatározására is. Milyen szerepet játszanak az érzelmek? Milyen szerepet játszik a test?

Damasio: a tudat, hasonlóan az érzéseinkhez, a test ábrázolásán alapul, és azon, hogy hogyan változik, amikor bizonyos ingerekre reagál. Az önkép elképzelhetetlen lenne e képviselet nélkül. Azt hiszem, az emberek kifejlesztettek egy önképet, elsősorban egy homeosztatikus szervezet létrehozására. Az agynak folyamatosan naprakész információkra van szüksége a test állapotáról, hogy szabályozza az összes folyamatot, amely életben tartja. Ez az egyetlen módja annak, hogy egy szervezet túlélje az állandóan változó környezetet. Az érzelmek önmagukban-tudatos érzések nélkül-nem lennének elegendőek. A felnőttek ugyanolyan tehetetlenek lennének, mint a csecsemők, ha hirtelen elveszítenék önképüket.

elme: az állatoknak is tudattal kell rendelkezniük, akkor?

Damasio: hiszem, hogy az állatok kifejlesztenek egy nagyon alapvető önképet-amit én “core self” —nek nevezek.”De ahhoz, hogy szélesebb önvalónk legyen, mint mi, önéletrajzi emlékre van szükség.

elme: hiszel abban, hogy egy nap képesek leszünk mesterséges tudatosságot és érzéseket létrehozni?

Damaszio: Egy organizmus csak akkor rendelkezhet érzésekkel, ha képes ábrázolni a test funkcióit és a kapcsolódó változásokat, amelyek az agyban fordulnak elő. Ily módon a szervezet érzékeli őket. E mechanizmus nélkül nem lenne tudat. Nem világos, hogy ez valaha is kialakulhat-e egy gépben, vagy valóban érzelmekkel rendelkező gépeket akarunk-e.

elme: az érzelmekkel kapcsolatos kutatások segítenek-e a pszichiátriai betegségek kezelésének jobb formáihoz vezetni?

Damasio: kérdés nélkül. Az érzelmi rendellenességek képezik a legtöbb pszichológiai betegség magját—erre jó példa a depresszió. A jövőben speciális kezeléseket fognak kidolgozni, például új típusú gyógyszereket, amelyek különböző sejt-és molekuláris rendszereket céloznak meg. A terápia más formái is biztosan előnyösek, a hagyományos pszichoterápiától a társadalmi beavatkozásig.