Mahabharata (ie 900) szerint a területet a legidősebb Pandava király Yudhishthira tanáruknak Dronacharya. Később a Maurja Birodalom kezébe kerül olyan betolakodóknak, mint a Parthian és Kushan, és Yaudheya, miután kiűzték Kushanas-t a Jamuna és Satluj közötti területről. Yodheyast király leigázta I. Rudradaman Indo-szkíták később pedig Gupta Birodalom majd Hunas, akiket megdöntött Yashodharman nak, – nek Mandsaur majd Yashovarman nak, – nek Kannauj. A területet szintén uralta Harsha (CE 590-467), Gurjara-Pratihara (CE 7.század közepe-11. század). Tomara dinasztia, aki megalapította Dhillika CE 736-ban korábban mellékfolyói voltak Partiharas, megdöntötte Partiharas. Tomarákat legyőzték, akiket viszont 1156-ban megdöntött Visaladeva Chauhan király Chauhan dinasztia. Prithviraj veresége után Chauhan 1182-ben meghódította Gurgaon, Nuh, Bhiwani és Rewari területét. Vereség után Prithviraj Chauhan CE 1192-ben a terület alá került Qutb al-Din Aibak (CE 1206) Delhi Szultanátus aki legyőzte és megölte Prithviraj fiát Hemraj aki megszállta Mewat alwarból származnak. Meo, akik mind hinduk voltak azokban az időkben, megölték Sayyid Wajih-ud-Dint, akit Meos leigázására küldtek, de később Aibak unokaöccse, Miran Hussain Jang elnyomta őket, és azok a Meo, akik hinduk maradtak, kénytelenek voltak fizetni az iszlám vallási adót Jizya és mások kénytelenek voltak áttérni az iszlámra. 1249-ben Balban 2000 lázadó Meost ölt meg. A Meo lázadók nagyszámú tevét vittek el Balban hadseregéből CE 1257-58-ban. 1260-ban Balban megtorolta a területet, és megölt 250 Meo foglyot, és lemészárolt 12 000 nőt, gyermeket és túlélő Férfit. Timur inváziójának idején, CE 1398-ban, Sambar Pal, címmel Bahadur Nahar, Hindu Jadu klán volt a terület kiemelkedő királya, aki a Kotla Bahadur Nahar nevű erődöt építette a Kotla-tó közelében Kotla falu Nuh. Sambar Pal új névvel tért át az iszlámra Raja Nahar Khan alapítója lett Khanzada Rajputs miután alávetette magát Timurnak. 1421-ben a Szajjid dinasztia Delhi királya, Khizr kán legyőzte Bahadur Nahar átalakított fiát Jalal Khan Mewat és kotla erőd. Amikor 1425– ben Bahadur Nahar átalakított unokái, Jalal Khan és Abdul Qadir (Jallu és Qaddu) fellázadtak, Delhi Mubarak sah szultán ( 1421-1434) legyőzte őket, akik lerohanták Mewatot és megölték Qaddut. Jallu folytatta a bennszülött Mewati lázadást a Delhi Szultanátus ellen. 1527-ben Hasan Khan Mewati, Sambar Pal leszármazottja Rana Sanga Rajput király mellé állt, és Babur legyőzte őket a Khanwai csatában, ahol Hassan Khan Mewatit a mogulok megölték, fia, naher Khan II pedig Mewatot a mogulok vazallusaként uralta. Aurangzeb elküldte Jai Singh I-t, hogy leverje a lázadó Khanzada Mewati főnök Ikram Khan. Aurangzeb halála után Bahadurgarh és Farrukhnagar északon a Baloch nawabok alatt voltak, akiket 1713-ban farrukhsiyar Mogul király adott jagirnak, Badshapur központi területe Hindu Badgujar Rajput király Hathi Singh és Dél, beleértve Nuh-t is, a Bharatpur állam nagy Jat királya, Maharaja Suraj Mal alatt volt. Alatt Maratha birodalom a területet meghódították a francia tábornokok a 18. század végén, és megadták Farukhnagar George Thomas és Jharsa (Badshahpur) Begum Sumro és déli terület, beleértve Nuh alatt maradt a Bharatpur király és vazallus rokonai, akik közül az egyik volt Nahar Singh.