mi az inflációs célzás?
az inflációs célzás egy központi banki politika, amely a monetáris politika kiigazítása körül forog egy meghatározott éves inflációs ráta elérése érdekében. Az inflációs célzás elve azon a meggyőződésen alapul, hogy a hosszú távú gazdasági növekedés az árstabilitás fenntartásával érhető el a legjobban, az árstabilitás pedig az infláció ellenőrzésével érhető el.
kulcsfontosságú Elvihetőségek
- az inflációs célzás egy központi banki stratégia, amely az inflációs rátát határozza meg célként, és a monetáris politikát ennek elérése érdekében módosítja.
- az inflációs célzás elsősorban az árstabilitás fenntartására összpontosít, de támogatói úgy vélik, hogy támogatják a gazdasági növekedést és a stabilitást.
- az inflációs célzás szembeállítható a központi bank egyéb lehetséges politikai céljaival, beleértve az árfolyamok, a munkanélküliség vagy a nemzeti jövedelem célzását.
monetáris infláció
az inflációs célzás megértése
mint stratégia, az inflációs célzás a központi bank elsődleges célját tekinti az árstabilitás fenntartásának. A monetáris politika minden eszköze, amellyel a központi bank rendelkezik, beleértve a nyílt piaci műveleteket és a kedvezményes hitelezést, alkalmazható az inflációs célzás általános stratégiájában. Az inflációs célzás szembeállítható a központi bankok stratégiáival, amelyek elsődleges céljaiként a gazdasági teljesítmény egyéb méréseit célozzák meg, például a devizaárfolyamok, a munkanélküliségi ráta vagy a nominális bruttó hazai termék (GDP) növekedésének ütemét.
a kamatlábak köztes célok lehetnek, amelyeket a központi bankok az inflációs célzás során használnak. A központi bank csökkenti vagy emeli a kamatlábakat annak alapján, hogy úgy gondolja, hogy az infláció a célküszöb alatt vagy felett van. A kamatemelésről azt mondják, hogy lassítja az inflációt, ezért lassú a gazdasági növekedés. Úgy gondolják, hogy a kamatlábak csökkentése növeli az inflációt és felgyorsítja a gazdasági növekedést.
az inflációs célkövetéshez használt referenciaérték általában egy fogyasztási cikkek kosárának árindexe, például az amerikai Federal Reserve által használt személyes fogyasztási kiadások árindexe.
az inflációs célkamatok és a naptári dátumok teljesítménymérőként történő figyelembe vétele mellett az inflációs célkövetési politika olyan lépéseket is meghatározhat, amelyeket attól függően kell megtenni, hogy a tényleges inflációs ráta mennyiben változik a megcélzott szinttől, például a hitelkamatok csökkentése vagy a gazdaság likviditásának növelése.
27.augusztus 2020-én a Federal Reserve bejelentette, hogy a munkanélküliség miatt már nem emeli a kamatlábakat egy bizonyos szint alá, ha az infláció alacsony marad. Az inflációs célt átlagra is megváltoztatta, ami azt jelenti, hogy lehetővé teszi, hogy az infláció valamivel a 2% – os cél fölé emelkedjen, hogy pótolja azokat az időszakokat, amikor 2% alatt volt.
az inflációs célzás előnyei és hátrányai
az inflációs célzás lehetővé teszi a központi bankok számára, hogy reagáljanak a hazai gazdaság sokkjaira, és a hazai megfontolásokra összpontosítsanak. A stabil infláció csökkenti a befektetői bizonytalanságot, lehetővé teszi a befektetők számára a kamatlábak változásának előrejelzését, és rögzíti az inflációs várakozásokat. A cél közzététele esetén az inflációs célzás a monetáris politika nagyobb átláthatóságát is lehetővé teszi.
egyes elemzők azonban úgy vélik, hogy az árstabilitást célzó inflációs célzás olyan légkört teremt, amelyben a fenntarthatatlan spekulatív buborékok és a gazdaság egyéb torzulásai, mint például a 2008-as pénzügyi válság, ellenőrizetlenül virágozhatnak (legalábbis addig, amíg az infláció az eszközárakról a kiskereskedelmi fogyasztói árakra nem csökken). Az inflációs célzás más kritikusai úgy vélik, hogy ez ösztönzi a nem megfelelő válaszokat a kereskedelmi feltételek sokkjaira vagy a kínálati sokkokra. A kritikusok azzal érvelnek, hogy az árfolyam-célzás vagy a nominális GDP-célzás nagyobb gazdasági stabilitást teremtene
2012 óta az Egyesült Államok Federal Reserve 2% – os inflációt célzott meg a PCE inflációval mérve. Az infláció alacsonyan tartása a Federal Reserve egyik kettős megbízatási célja, stabil, alacsony munkanélküliségi szint mellett.
Az évi 1-2% – os inflációs szinteket általában elfogadhatónak tekintik, míg a 3% – nál nagyobb inflációs ráták veszélyes zónát jelentenek, amely a valuta leértékelődését okozhatja.
az inflációs célzás a Federal Reserve központi céljává vált 2012 januárjában a 2008-2009-es pénzügyi válság. Az inflációs ráták kifejezett célként történő jelzésével a Federal Reserve remélte, hogy elősegíti kettős megbízatásukat: az alacsony munkanélküliséget, amely támogatja a stabil árakat. A Federal Reserve legnagyobb erőfeszítései ellenére az infláció a legtöbb évben továbbra is a 2% – os cél körül ingadozik.