az inkretin hormonok bélpeptidek, amelyek tápanyagbevitel után választódnak ki, és stimulálják az inzulin szekréciót a hiperglikémiával együtt. A Gip (glükózfüggő inzulinotrop polipeptid) és a GLP-1 (glukagonszerű peptid-1) a felső (GIP, K-sejtek) és az alsó (GLP-1, L-sejtek) bélből származó ismert inkretin hormonok. Együtt felelősek az inkretin hatásért: a szájon át adott inzulinszekréciós válasz kétszer – háromszor nagyobb, mint az intravénás glükóz adagoláshoz képest. 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél ez az inkretin hatás csökkent vagy már nem jelentkezik. Ez annak a következménye, hogy a GIP jelentősen csökkent a diabéteszes endokrin hasnyálmirigyben, valamint a GLP-1 elhanyagolható fiziológiai szerepe az inkretin hatás közvetítésében még egészséges egyénekben is. A GLP-1 inzulinotrop és glukagonosztatikus hatása azonban a 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél olyan mértékben megmarad, hogy a GLP-1 receptorok farmakológiai stimulációja jelentősen csökkenti a plazma glükózszintjét és javítja a glikémiás kontrollt. Így az inkretin-alapú glükózcsökkentő gyógyszerek (GLP-1 receptor agonisták és dipeptidil-peptidáz-4 vagy DPP-4 inhibitorok) anyavegyületévé vált. A GLP-1 emellett többféle hatással van a különböző szervrendszerekre. A legfontosabb az étvágy és a táplálékbevitel csökkenése, ami hosszú távon fogyáshoz vezet. Mivel úgy tűnik, hogy a bélből származó GLP-1 szekréció károsodott az elhízott alanyokban, ez akár szerepet is jelezhet az elhízás patofiziológiájában. Ezen vonalak mentén a GLP-1 fokozott szekréciója, amelyet a vékonybél alsó részeibe (l-sejtekben gazdag) történő tápanyagszállítás indukál, lehet az egyik tényező (többek között az YY peptid), amely magyarázza a súlycsökkenést és a glikémiás kontroll javulását a bariatrikus műtét után (pl. Roux-en-Y gyomor bypass). A GIP és a GLP-1, amelyeket eredetileg inkretin hormonokként jellemeztek, további hatással vannak a zsírsejtekre, a csontokra és a szív-érrendszerre. Különösen az utóbbiak kaptak figyelmet azon közelmúltbeli eredmények alapján, amelyek szerint a GLP-1 receptor agonisták, például a liraglutid csökkentik a kardiovaszkuláris eseményeket és meghosszabbítják az életet a magas kockázatú, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél. Így az inkretin hormonok fontos szerepet játszanak fiziológiailag, nevezetesen részt vesznek az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség patofiziológiájában, és terápiás potenciállal rendelkeznek, amely jól jellemezhető fiziológiai hatásokra vezethető vissza.