háttér: a koraszülöttek és az ex-koraszülöttek az általános érzéstelenítés után életveszélyes apnoe kockázatának vannak kitéve. A szerzők megkísérelték meghatározni azt a posztkoncepciós kort, amelyen túl az apnoe kevésbé valószínű, valamint azonosítani azokat a tényezőket, amelyek hajlamosak a posztanesztetikus apnoe kialakulására.

módszerek: Kilencvenegy csecsemőt 60 hétnél fiatalabb, 101 általános érzéstelenítésen átesett csecsemőt prospektív módon tanulmányoztak. Minden csecsemőt bevittek a kórházba kardiorespirációs monitorozás egyik napról a másikra. Az apnoe előfordulását befolyásoló, egyidejűleg fennálló egészségügyi állapotok jelenlétét a jelenlegi és a korábbi orvosi feljegyzések, valamint a történelem áttekintése határozta meg.

eredmények: 38 eljárás közül 35 csecsemőnél 44 hétnél fiatalabb csecsemőnél 10 (26,3%) eljárás 9 csecsemőnél társult posztanesztetikus apnoe. Ezek közül nyolcban az apnoe nem oldódott meg spontán módon: négy csecsemő stimulációt igényelt, négy pedig folyamatos pozitív légúti nyomást igényelt arcmaszkkal. Apnoe után történt 2 nak, – nek 63 csecsemőknél végzett eljárások 44 hetes posztkonceptuális életkor vagy annál idősebb. Mindkét epizód egy neurológiai betegségben szenvedő betegnél fordult elő. Az utóbbi korcsoportban a fennmaradó 61 eljárás közül 7 bradycardia epizódokkal társult (a legalacsonyabb pulzusszám 79 ütés / perc volt) műtét után apnoe nélkül. Ezek az epizódok 5 másodpercig tartottak, nem kapcsolódtak apnoéhoz vagy cianózishoz, és minden esetben spontán megszűntek. Minden posztanesztetikus apnoéban és/vagy bradycardiában szenvedő csecsemő első epizódját a műtét után 12 órán belül tapasztalta.

következtetések: a 44 hétnél fiatalabb, koraszülött csecsemőknél az általános érzéstelenítés után nagyobb az apnoe kockázata, mint a 44 hétnél idősebb csecsemőknél. Ezen eredmények alapján a 44 hétnél idősebb koraszülötteknél a posztanesztetikus apnoe maximális hosszú távú kockázata 5%, 95% – os megbízhatósággal.