A nátrium-Nitroprussid hatásmechanizmusa:

parenterális injekció után a nátrium-nitroprussid belép a vörösvérsejtekbe, ahol elektront kap az oxihemoglobin vasából (Fe2+). Ez a nemenzimatikus elektrontranszfer instabil nitroprussid gyököt és methemoglobint (Hgb Fe3+) eredményez. Az előbbi rész spontán módon öt cianidionra és az aktív nitrozo (NO) csoportra bomlik.

a cianidionok részt vehetnek a három lehetséges reakció egyikében: 1) methemoglobinhoz kötődve cianmethemoglobint képeznek; 2) a májban és a vesében a rodanáz enzim (tioszulfát + cianid-tiocianát) által katalizált reakció megy keresztül; 3) vagy szöveti citokróm-oxidázhoz kötődik, ami zavarja a normál oxigénfelhasználást.

a nátrium-nitroprusszid három elsődleges mechanizmussal okoz toxicitást: 1) A leggyakoribb káros hatás a közvetlen értágulat, amely hipotenziót és dysrhythmiákat eredményez; 2) a tiocianát toxicitása ritkán fordul elő, ami fülzúgást, megváltozott mentális állapotváltozásokat, hányingert és hasi fájdalmat eredményez; 3) ritka esetekben cianid toxicitás léphet fel, ami kómát, metabolikus acidózist vagy légzésleállást okozhat. Nagyon ritka esetekben és fogékony betegeknél methemoglobinemia fordulhat elő, amely, ha a szint meghaladja a 15 százalékot, tüneti celluláris hipoxiát eredményezhet.

a nátrium-nitroprussziddal összefüggő toxicitás általában hosszan tartó adagolással függ össze, vagy vese-vagy májelégtelenségben szenvedő betegeknél fordul elő.

cianid-toxicitás

akut cianid-toxicitás akkor fordul elő, amikor a cianidionok a szöveti citokróm-oxidázhoz kötődnek és zavarják a normál oxigénfelhasználást. Ennek eredményeként metabolikus acidózishoz, szívritmuszavarokhoz és megnövekedett vénás oxigéntartalomhoz vezet (az oxigén felhasználásának képtelensége miatt). A cianid-toxicitás másik korai jele az akut rezisztencia a növekvő nátrium-nitroprussid dózisok vérnyomáscsökkentő hatásaival szemben (tachyphylaxis). (Meg kell jegyezni, hogy a tachyphylaxis akut toleranciát jelent a gyógyszerrel szemben több gyors injekció után, szemben a toleranciával, amelyet krónikusabb expozíció okoz). A cianid toxicitás általában elkerülhető, ha a nátrium-nitroprusszid kumulatív dózisa kevesebb, mint 0, 5 mg/kg/h.

tünetek: a cianid toxicitás gyakran társul a mandula szagával a lélegzeten, és acidózist, tachycardiát, mentális állapotváltozásokat és halált okozhat.

hogyan kell beavatkozni: a cianid-toxicitásban szenvedő betegeket mechanikusan kell szellőztetni 100% oxigénnel az oxigén rendelkezésre állásának maximalizálása érdekében.

farmakológiai kezelés: A cianid-toxicitás kezelése a két reakció kinetikájának növelésétől függ nátrium-tioszulfát (150 mg/kg 15 perc alatt) vagy 3% nátrium-nitrát (5 mg/kg 5 perc alatt), amely a hemoglobint methemoglobinná oxidálja, vagy korlátozza a nitroprussid adagolását.

Methemoglobinemia

a nátrium-nitroprusszid vagy a nátrium-nitrát túlzott dózisaiból származó methemoglobinémia metilénkék (1-2 mg/kg 1% – os oldat 5 perc alatt) kezelhető, ami csökkenti a methemoglobint hemoglobinra.

tiocianát toxicitás

tünetek: A tiocianát toxicitása anorexiát, fáradtságot és mentális állapotváltozásokat okoz, beleértve a pszichózist, gyengeséget, görcsrohamokat, fülzúgást és hyperreflexiát. A tiocianát általában a vizelettel ürül. A toxicitás minimalizálható a nitroprusszid hosszantartó alkalmazásának elkerülésével és a veseelégtelenségben szenvedő betegek gyógyszerhasználatának korlátozásával. Szükség esetén a tiocianát dialízissel eltávolítható.