Vita

a DGI előfordulási gyakorisága nagyon alacsonynak bizonyult (az összes gonokokkusz fertőzés 0,5–3% – a).1 történelmileg a DGI gyakrabban fordult elő okkult méhnyakfertőzésben szenvedő nőknél; a közelmúltban azonban növekvő eseteket figyeltek meg a HIV-fertőzött férfiak körében. A DGI az n gonorrhoeae véráramának terjesztéséből származik, jellemzően az elsődleges nyálkahártya-fertőzéstől számított 3 héten belül alakul ki.

a DGI klinikai gyanúja a bőrkiütés, polyarthralgia és tenosynovitis klasszikus hármasában (arthritis-dermatitis szindróma) szenvedő betegeknél merül fel.2 jellegzetes bőrelváltozások szétszórt kis méretű purpurikus makulák a tenyéren és a talpon, amelyek vérzéssel vesicopustulákká fejlődhetnek.3 szövettanilag vasculitissel járó epidermális és perivascularis neutrophil infiltrátumok figyelhetők meg. Az aszimmetrikus poliartikuláris fájdalom és a kis ízületeket érintő tenosynovitis megkülönböztető jellemzői. A DGI-t elsősorban a gonococcusok vérből, szinoviális folyadékból vagy bőrelváltozásból történő tenyésztése igazolja. A szinoviális folyadék és a bőrelváltozások kultúrái többnyire negatívak, de a pozitív vérkultúrákat a DGI arthritis-dermatitis szindrómában szenvedő betegek 50% – ában azonosítják. A differenciáldiagnózis magában foglalja a fertőző endocarditist, a meningococcaemiát és a Reiter-szindrómát.

az antimikrobiális rezisztens n gonorrhoeae gyors megjelenésével a Centers for Disease Control and Prevention kettős antibiotikum terápiát (ceftriaxon plusz azitromicin) javasol a DGI számára.4 A mai napig az STI-k, beleértve a gonorrhoeális fertőzést, egyre növekvő globális egészségügyi aggályok. A DGI időben történő azonosítása és a megfelelő kezelés megkezdése kötelező a lehetséges szövődmények és a transzmisszió megelőzése érdekében.