A posztablatiós tubális sterilizációs szindróma krónikus visszatérő fájdalmas állapot, amely olyan nőket érint, akik mind endometrium abláción, mind tubális ligáción estek át. Az endometrium ablációja után a méh kontraktúrája és a hegszövet akadályozhatja a cornualis területeket, és megakadályozhatja a menstruációs anyag normális antegrade áthaladását, vagy retrográd menstruációt eredményezhet. Azoknál a betegeknél, akiknél abláció történt előzetes petevezeték-lekötéssel, retrográd vérzés a proximális tubális szegmensbe visszatérő fájdalmas tubális puffadást okoz.1
egy 39 éves nő, a gravida 5, 2. bekezdés, több hetes alsó hasi diszkomfort után mutatta be a sürgősségi osztálynak, amely esetenként hányingerrel jár. A páciensnek a második császármetszés idején a petevezeték lekötése volt. Ezenkívül a beteg átesett NovaSure endometrium abláció (Hoologic, Inc, Bedford, MA) 2 külön alkalommal laparoszkópos lézeres ablációval kombinálva korábban diagnosztizált endometriózis. A második endometrium ablációt 6 évvel a sürgősségi osztályon való bemutatása előtt hajtották végre.
a sürgősségi osztályon számítógépes tomográfiás (CT) vizsgálatot végeztek a has és a medence területén vakbélgyulladás gyanúja miatt. A vizsgálat a méh myometriumának és endometriumának heterogén javulását mutatta ki, a méh parenchyma és a szomszédos adnexa több folyadékcsillapító gyűjteményével. A cornua és a miduterin testben lineáris, alacsony csillapítású kollekciók voltak megfigyelhetők feltételezett septációkkal vagy szinechiákkal (1.ábra). A bal oldali adnexa-ban egy csőszerű extrauterin szerkezetet azonosítottak belső folyadékcsillapító anyaggal, amely feltehetően hidrosalpinxet képvisel. A petefészkek nem voltak figyelemre méltóak. A vizsgálat fennmaradó részének eredményei negatívak voltak a beteg tüneteinek magyarázatára szolgáló alternatív eljárás szempontjából.
a beteg 1 hónappal a sürgősségi osztályon történő bemutatása után követte nőgyógyászát a visszatérő tünetek miatt. A fizikális vizsgálat a méh finom érzékenységét tárta fel a kétoldalúan a cornual csomópontok közelében. Az adnexális érzékenységet nem értékelték.
a nőgyógyász kérésére a páciens kismedencei szonográfián esett át, hogy tovább jellemezze a méh elváltozásait. A szonográfiai vizsgálatot 36 nappal a kialakuló CT után végeztük. A szonográfiát mind transzabdominális, mind endovaginális megközelítéssel végeztük. A méh enyhén megnagyobbodott kis cisztás terekkel a myometriumban, kompatibilis az adenomyosissal. Az adenomiózis mélységét szonográfiailag nem mértük. Két folyadékgyűjtést figyeltünk meg az endometrium üregében, csőszerű folyadékkal töltött szerkezettel a bal méh test mellett (1.ábra). A szonográfiai eredmények tükrözték a korábbi CT-eredményeket. A színes Doppler képek megmutatták a folyadékgyűjtemények avaszkuláris jellegét.
a posztablatiós petevezeték sterilizációs szindróma diagnózisát a szonográfiai eredmények, a klinikai kép és az endometrium abláció és a petevezeték lekötése alapján javasolták. A páciens sikeres, robotikusan támogatott teljes laparoszkópos méheltávolításon és kétoldalú salpingectomián esett át, a nőgyógyász ajánlása szerint. A reszekció idején a sebész Ablated endometrium üreget talált Asherman-szindrómával, kitágult proximális petevezetékeket normál disztális csövekkel, normál petefészkeket. Szövettanilag a myometrium cisztás változásokkal járó adenomiózist mutatott. Hemorrhagiás cisztás struktúrák voltak jelen az endometriumban további vérzéses cisztás struktúrákkal mindkét petevezetékben, a legnagyobb 4,5-es méréssel 1,3 0,3 cm.
a posztablatiós petevezeték sterilizációs szindróma az endometrium ablációjának késleltetett szövődménye, amelyet csak azoknál a betegeknél észleltek, akiknek kórtörténetében petevezeték lekötése volt. A betegek hirtelen fellépő súlyos cramplike alsó hasi fájdalommal rendelkeznek, amely lehet egyoldalú vagy kétoldalú. A fájdalom gyakran ciklikus, gyakran hüvelyi foltosodással jár, még akkor is, ha a beteg amenorrhoeás. A tünetek hónapoktól évekig kezdődhetnek az endometrium ablációja után, leggyakrabban belül fordulnak elő 6 nak nek 10 az eljárás hónapjai.2 a posztablatiós petevezeték-sterilizációs szindróma előfordulása becslések szerint 6%; azonban valószínűleg magasabb, tekintettel az entitás tudatosságának hiányára és képalkotó eredményeire.3
az endometrium ablációját követő szövődmények közé tartozik a központi hematometra, a cornual hematometra és a postablation petevezeték sterilizációs szindróma. Ezeknek az entitásoknak közös a betegség folyamata, amely az endometrium ablációjával kezdődik. A kitett myometrium önmagában összeomlik gyulladásos reakcióval és nekrózissal az ablációs margó mentén. A végeredmény az ablált endometrium üreg hegesedése és kontraktúrája.4 A tartós vagy regeneráló endometriális szövet leggyakrabban a cornual területeken található. Feltételezik, hogy ez a regeneráció a teljes cornua anatómiai okokból történő teljes ablációjának vagy hiányos cauterizációjának nehézségei miatt következik be, mivel ezeken a területeken a vékony szövet nagyobb a perforáció kockázata. Bármely későbbi vérzés, amely a maradék endometrium szövetből következik be, heg akadályozhatja, fokális cornual hematometriát vagy posztablatiós tubális sterilizációs szindrómát okozva azoknál a betegeknél, akiknél korábban petevezeték lekötődött.2,5
a posztablatiós tubális sterilizációs szindróma diagnózisa a klinikai gyanú és a képalkotó eredmények kombinációja. Mivel ezek a betegek általában kialakulóban vannak, a kismedencei Szonográfia gyakran az első vonalbeli értékelés. A jellegzetes szonográfiai jellemzők közé tartoznak a tágult proximális petevezetékek anechoikus vagy hipoechoikus folyadékgyűjteményekkel, amelyek alacsony szintű belső visszhangokat tartalmazhatnak. A kapcsolódó szonográfiai eredmények közé tartozik a postablation endometrium elvékonyodása (<1 mm), az endometrium szövetének maradék szigetei és a szaruhártya hematometra.2,5,6 a számítógépes tomográfia nem javallt, ha ez a diagnózis gyanúja merül fel. A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) továbbra is az értékelés végleges módja, mivel a legérzékenyebb az elzáródott vér kimutatására a cornua vagy a proximális csőben.2,4 fontos, hogy képalkotó értékelést végezzenek, amíg a beteg tüneti, mivel az elzáródott folyadékgyűjtések felszívódhatnak a beteg ciklusainak hátralévő részében. A betegek ezen alcsoportjában ezen eredmények fő differenciáldiagnózisa a fokális adenomyosis (adenomyoma) és a cisztás adenomyosis (adenomyotikus ciszta).
képek egy 39 éves nőtől, akinek visszatérő kismedencei fájdalma és hányingere van a petevezeték lekötése és az endometrium ablációja után. A, az alsó medence ferde CT-je, amely 2 szomszédos cisztás struktúrát mutat, a méhben fokozódó peremmel (nagy nyilak). A bal méhtest mentén csőszerű extrauterin folyadékkal töltött szerkezet van jelen, amely kompatibilis egy kitágult proximális petevezetékkel (kis nyilak). B, a méh keresztirányú endovaginális szonogramja, amely szomszédos hypoechoic elváltozásokat mutat a méh cornuán belül (kis nyilak). Vékony folyadékkal töltött csőszerkezet van jelen a méh perifériája mentén (nagy nyilak). C, színes Doppler kép, amely az intrauterin elváltozások avaszkuláris jellegét mutatja (kis nyilak). D, A bal adnexa keresztirányú endovaginális szonogramja, amely a folyadékkal töltött bal petevezetéket mutatja (kis nyilak) belső spetációval és lobularis hypoechoic cisztás szerkezettel (nagy nyilak) az elzáródott disztális végén.
betegünkben mind a proximális hematosalpinx, mind a cornual hemtatometra látható volt a szonográfián. A képalkotó leletek és a klinikai megjelenés kombinációját a posztablatiós tubális sterilizációs szindróma diagnosztikájának tekintették. Mágneses rezonancia képalkotást nem végeztek ebben a betegben, mivel a klinikai anamnézis, a megjelenés és a képalkotó leletek erre a kóros entitásra jellemzőek voltak. Az MRI azonban továbbra is a vérkészítmények kimutatásának referencia standardja, és szükség lehet néhány olyan betegnél, akiknél a mikroszkópos vérzés a szonográfiával történő kimutatás szintje alatt van.
a hysterectomia megszüntette a beteg tüneteit, és a diagnózist patológiai vizsgálattal igazolták mind a bruttó, mind a szövettani korrelációval. A méheltávolítás és a proximális salpingectomia a legjobb hosszú távú kezelést nyújtja ennek az állapotnak, különösen akkor, ha a cornual hematometra-val kombinálva van jelen. A laparoszkópos salpingectomia rövid távon sikeres lehet a fájdalom enyhítésére; azonban beszámoltak endosalpingoblastosisról, amely uteroperitoneális fistulához vezethet.1,4
az endometrium ablációjának szövődményei, mind azonnali, mind késleltetett, jól le vannak írva a nőgyógyászati szakirodalomban. Ugyanakkor kevés információ található mind a radiológiai, mind a patológiás irodalomban. További vizsgálatokra van szükség az eredmények érzékenységének és specifikusságának meghatározásához mind a szonográfián, mind az MRI-n.
összefoglalva, a posztablatációs tubális sterilizációs szindróma az endometrium ablációjának késleltetett szövődménye azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében petevezeték lekötése volt. A Szonográfia fontos kezdeti szűrési mód, mivel ezek a betegek gyakran krónikus ciklikus kismedencei fájdalommal jelentkeznek a sürgősségi osztályon. Jellemző szonográfiai jellemzők az anechoikus vagy hipoechoikus folyadékgyűjtemények a proximális petevezeték maradványában, amelyek alacsony szintű belső visszhangokat tartalmazhatnak. A kapcsolódó megállapítások közé tartozik a heges vagy hígított endometrium, a maradék endometrium szigetek és hasonló intrauterin folyadékgyűjtemények, amelyek a szaruhártya hematometriáját képviselik.