Bevezetés
impulzus Arány
ultrahang kezelés intenzitása
a lézió mérete
összeállítása a kezelési dózis
példák
a legegyszerűbb módja annak, hogy dolgozzanak ki egy adott dózis ultrahang az egyes betegek számára, hogy a kombinált rendelkezésre álló bizonyítékok és a folyamatábra alatt alapul csak, hogy. A folyamatábra követése egy szövegrészlet, amely részletesebben elmagyarázza a folyamatot. Mind a folyamatábra, mind a szöveg letölthető a Letöltések oldalról a könnyebb nyomtatás érdekében.
a következő szöveg a fenti folyamatábra magyarázata, és ha meg akarja idézni (nem webes hivatkozásként), használhatja a Watson (2002) hivatkozást (ON a publikációs oldal), mivel a szöveg nagyjából ugyanaz, amennyire emlékszem
ultrahang dózis számítások
az ultrahangterápia egyik előnye továbbra is az ésszerűen széles körű vizsgálatok, amelyekből hatékony kezelési dózisok állapíthatók meg.
elvileg nincs szükség a gyakran használt ‘receptkönyvre’, amelyben a kezelési dózis mellett a betegségek listája készül. Ennek egyik oka az, hogy a legjobb recept az összes feltételhez, amellyel találkozhat, nem létezik, természetesen nem a bizonyítékok alapján. Másodszor, gyakorlatilag nincs szükség az ilyen képletek teljes listájának megtanulására a sikeres alkalmazáshoz, az elveket az adott szövetre kell alkalmazni, figyelembe véve a vonatkozó paramétereket.
a következő ‘dózisszámítások’ egy módszert kínálnak (semmiképpen sem az egyetlen), amellyel a legvalószínűbb klinikailag hatásos dózis megállapítható. Nincs garancia arra, hogy a kapott dózis működni fog, de olyan mechanizmust kínál, amellyel meg lehet becsülni a legvalószínűbb dózist.
Dózisszámítási szakaszok
az első lépések magukban foglalják annak eldöntését, hogy mely gépbeállításokat alkalmazzák a legmegfelelőbben a betegek adott problémájára. A második szakasz az, hogy ezeket hatékony kezelési kombinációba hozzuk.
gépbeállítások
vannak hatékonyan 4 dolog, amit meg lehet változtatni a gépen: ultrahang frekvencia, pulzáló, teljesítmény és idő.
gépi frekvencia
figyelembe véve, hogy a leggyakrabban rendelkezésre álló kezelési frekvenciák 1 és 3MHz, a köztük lévő lehetőség elsősorban a szükséges hatékony kezelési mélységre vonatkozik.
a 3MHz-es ultrahang gyorsabban felszívódik a szövetekben, ezért a felszínes elváltozások esetében a legmegfelelőbbnek tekinthető, míg az 1MHz-es energia a szöveteken keresztül történő progresszióval kevésbé gyorsan felszívódik, ezért nagyobb mélységben hatékonyabb lehet.
A felületes és a mély léziók közötti határ bizonyos szempontból önkényes, de valahol a 2 cm-es mélység körül gyakran hasznos határnak tekintik. Ezért, ha a célszövet a bőrfelület 2 cm-en belül (vagy alig egy hüvelyk alatt) van, a 3MHz-es kezelések hatékonyak lesznek, míg a mélyebb szövetek kezelését 1MHz-es ultrahanggal hatékonyabban lehet elérni.
Impulzusarány
az impulzusarány határozza meg az energia koncentrációját időbeli alapon. Az impulzusarány határozza meg a gép bekapcsolt idejének arányát a kikapcsolási időhöz képest.
1 impulzus Arány:Az 1. ábra például azt jelenti, hogy a gép egy egységnyi ultrahangot ad le, amelyet azonos időtartam követ, amely alatt nincs energia. A gép működési ciklusa tehát 50%. Az 1:4 arányban pulzáló gép egy egység ultrahangot, majd 4 egység pihenést biztosít, ezért a gép az idő 20% – ában be van kapcsolva (egyes gépek arányokat és néhány százalékot használnak). Az alábbi táblázat az egyenértékűségüket mutatja:
| Mode | Pulse Ratio | Duty Cycle |
| Continuous | 100% | |
| Pulsed | 1:1 | 50% |
| 1:2 | 33% | |
| 1:3 | 25% | |
| 1:4 | 20% | |
| 1:9 | 10% |
| Most Acute | Most Chronic | |||
|---|---|---|---|---|
 |
||||
| Pulse 1:4 (20%) | Pulse 1:3 (25%) | Pulse 1:2 (33%) | Pulse 1:1 (50%) | folyamatos (100%) |
érdemes megjegyezni, hogy egyes gépek impulzusarányt kínálnak, amelyre nincs bizonyíték a beavatkozás hatékonyságának megállapítására. Például az 1:9, 1:15 vagy 1:20 impulzusarány megtalálható a gépeken, de használatukat nem támasztják alá kísérleti bizonyítékok.
a gépen beállítandó megfelelő dózis meghatározásához határozza meg (a) A kezelendő elváltozás becsült mélységét és (b) az ultrahang intenzitását, amely a kívánt hatás eléréséhez szükséges. A gépen beállítandó intenzitás az, amelyet a két oszlop/sor találkozik.
pl. 0,5 W cm-2 intenzitás eléréséhez 1 cm-es szövetmélységnél válassza a 3MHz kezelési lehetőséget, és állítsa a gépet 0,7 W cm-2-re.
a legmegfelelőbb impulzusarány kiválasztása lényegében a szövetek állapotától függ. Minél akutabb a szöveti állapot, annál érzékenyebb az energia, és úgy tűnik, hogy kedvezőbben reagál a nagyobb impulzusaránnyal (alacsonyabb terhelhetőség) szállított energiára. Amint a szövet eltávolodik akut állapotától, úgy tűnik, hogy előnyösen reagál a koncentráltabb energiaellátásra, ezáltal csökkentve az impulzusarányt (vagy növelve a munkaciklust).
azt javasoljuk, hogy az impulzus arányok 1:4 a legalkalmasabbak az akut léziók kezelésére, csökkentve ezt, amikor a szövet a krónikus állapot felé mozog, 1:3 és 1:2 arányban, hogy 1:1 vagy folyamatos üzemmódba kerüljön. Egyes gépek nem képesek a leghatékonyabb kezelési módokat biztosítani, és a terapeutának kompromisszumot kell kötnie a kezelési dózissal a rendelkezésre álló lehetőségek szerint.
ideális esetben 1:4 vagy 1:3 az akut elváltozások, 1:2 és 1:1 a szubakut elváltozások és 1:1 vagy folyamatos a krónikus elváltozások.
megjegyzendő, hogy a szövet állapota határozza meg a legmegfelelőbb impulzusarányt, nem pedig egyszerűen a sérülés kezdete óta eltelt időtartamot. A kézi vagy más terápiák klinikai döntéshozatali folyamatához hasonlóan a szöveti reaktivitás a kulcs. Ha a kérdéses szövet akut módon viselkedik az értékelés során, akkor az elváltozást hatékonyan kezelik ‘akut’ dózissal. Ha krónikus, kevésbé érzékeny szövetként viselkedik, akkor krónikus adaggal kezelje. Néhány betegnél néhány héttel a sérülés vagy lézió megjelenése után jelentkezik, de a probléma akut viselkedést mutat, ezért ennek megfelelően kell kezelni. Hasonlóképpen, úgy tűnik, hogy egyes elváltozások gyorsan krónikus viselkedési módba lépnek, és ezeket a legjobban a krónikus elváltozások becsült dózisával lehet kezelni. A legfontosabb itt az, hogy kezelje azt, amit az értékelés során talál, nem pedig azt, amit az időskálának ott kell lennie.
ultrahangos kezelés intenzitása
az impulzusarány döntéséhez hasonló módon a célszövetnél szükséges ultrahang intenzitása a szövet állapotától függően változik. Minél akutabb a sérülés, annál kevésbé erősnek kell lennie az ultrahangnak a szöveti izgalom elérése/fenntartása érdekében. Minél krónikusabb a szöveti állapot, annál kevésbé érzékeny, ezért annál nagyobb az intenzitás, amely a sérülésnél szükséges a fiziológiai válasz kiváltásához.
az egyik fontos tényező, hogy a szövetfelületre szállított ultrahang energia egy része elveszik/elveszhet a célszövet előtt (azaz a normál vagy sértetlen szövetekben, amelyek a bőrfelület és a cél között fekszenek). Ennek figyelembevétele érdekében szükség lehet arra, hogy a felszínen a szükségesnél többet szállítson, így lehetővé teszi a lézió előtti felszívódást, és elegendő fennmaradó ultrahangot tesz lehetővé a kívánt hatás eléréséhez.
a sérülésnél szükséges intenzitás az alábbi táblázatból határozható meg :
| Tissue State | Intensity required at the lesion W/cm2 |
|---|---|
| Acute | 0.1 – 0.3 |
| Sub Acute | 0.2 – 0.5 |
| Chronic | 0.3 – 0.8 |
az ultrahang felszívódásának sebességét a szövetekben megközelítőleg a félértékmélység határozhatja meg – ez az a szövetmélység, amelyen a felszínen szállított ultrahang 50% – a felszívódott. Az ezekhez a becslésekhez használt adatok átlagértékek, mivel az abszolút értékek a különböző szövetek vastagságától függően változnak (pl. bőr, zsír, izom stb.). Az átlagos 1/2 érték mélysége 3MHz ultrahang venni 2,5 cm, és az 1MHz ultrahang, mint 4.0 cm bár számos vita folytatódik a különböző frekvenciák legmegfelelőbb félértékmélységével kapcsolatban.
az alábbi táblázatok azt az intenzitást jelzik, amelyre a bőrfelületen szükség van egy adott intenzitás eléréséhez mélységben. Javasoljuk, hogy először (a fenti táblázatból) állapítsuk meg a mélységben szükséges intenzitást, majd válasszuk ki a legmegfelelőbb frekvenciát, és ezt a két tényezőt használjuk a szükséges felületi intenzitás meghatározásához.
3MHz ultrahang
1/2 érték mélység = 2.5cm
táblázat jelzi a felületi intenzitás (W/cm2) eléréséhez szükséges egy adott intenzitás mélységben 3MHz ultrahang (ez valószínűleg nem érdemes kipróbálni, hogy használja 3MHz US szöveti mélységben nagyobb, mint 2 cm)
| az elváltozás mélysége (cm) | |||||||
| az elváltozásnál szükséges intenzitás (W cm-2) | 0.5 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |
| 3 MHz | 1 MHz | ||||||
| 1.0 | 1.20 | 1.40 | 1.80 | 1.75 | 2.00 | 2.25 | 2.50 |
| 0.9 | 1.08 | 1.26 | 1.62 | 1.58 | 1.80 | 2.03 | 2.25 |
| 0.8 | 0.96 | 1.12 | 1.44 | 1.40 | 1.60 | 1.80 | 2.00 |
| 0.7 | 0.84 | 0.98 | 1.26 | 1.23 | 1.40 | 1.58 | 1.75 |
| 0.6 | 0.72 | 0.84 | 1.08 | 1.05 | 1.20 | 1.35 | 1.50 |
| 0.5 | 0.60 | 0.70 | 0.90 | 0.88 | 1.00 | 1.13 | 1.25 |
| 0.4 | 0.48 | 0.56 | 0.72 | 0.70 | 0.80 | 0.90 | 1.00 |
| 0.3 | 0.36 | 0.42 | 0.54 | 0.53 | 0.60 | 0.68 | 0.75 |
| 0.2 | 0.24 | 0.28 | 0.36 | 0.35 | 0.40 | 0.45 | 0.50 |
| 0.1 | 0.12 | 0.14 | 0.18 | 0.18 | 0.20 | 0.23 | 0.2 |
a sérülés mérete
minél nagyobb a sérülés mérete, annál hosszabb az ultrahang időtartama, amelyre szükség lesz egy adott hatás eléréséhez. Ennek a tényezőnek a figyelembevételére a leggyakoribb módszer az, hogy megbecsüljük, hányszor lehet a felhasználandó ultrahangos kezelőfejet a célszövet fölé helyezni.
például, ha a nagy kezelőfejet a váll elülső kapszulájának kezelésére használják, akkor becsülhető, hogy kétszer illeszkedik a cél fölé. Hasonlóképpen, ha a kis kezelőfejet a könyök oldalsó szalagjára helyezzük, akkor csak egyszer illeszkedik.
nem szükséges mérni a kezelőfejet, hanem meg kell becsülni, hogy a fej mennyi ideig illeszkedik a célszövetre, nem pedig milliméterről milliméterre.
A kezelési dózis összeállítása
a kezelési dózis végső összeállítása, amely valószínűleg hatékony, azon az elven alapul, hogy 1 percnyi ultrahang energiát kell biztosítani (megfelelő gyakorisággal és intenzitással) minden olyan kezelési fejhez, amelyet be kell fedni.
a kezelési terület nagysága befolyásolja a kezelési időt, valamint az alkalmazott pulzusszámot.
minél nagyobb a kezelési terület, annál hosszabb ideig tart a kezelés. Minél jobban pulzál a gép által kibocsátott energia, annál hosszabb ideig tart 1 percnyi ultrahangos energia leadása (nagyobb az idő aránya, amely alatt a gép nem ad kimenetet).
a fenti táblázatok segítségével meg lehet becsülni az adott frekvencián szükséges felületi intenzitást ahhoz, hogy elegendő ultrahangot érjünk el a kívánt mélységben a kívánt hatás eléréséhez.
az előző szakaszokban szereplő információk felhasználásával a következő példák szolgálhatnak a pont szemléltetésére :
1. példa
ultrahangos kezelés a térd laterális kollaterális szalagjának akut elváltozására
feltételezve, hogy a vizsgálat során a sérülés elsődleges fókuszát a szalag elülső részén határozzák meg (elülső talo-fibularis), a következő klinikai döntéseket hozzák :
a sérülés felületes, ezért a 3MHz frekvencia lenne a legmegfelelőbb
a sérülés akut, tehát 0 intenzitású.2 W / cm2-nek elegendőnek kell lennie az elváltozás kezeléséhez
nincs szükség a felületi dózis növelésére, hogy lehetővé tegye az ultrahang elvesztését mélységben
a lézió akut, ezért az 1:4 pulzusszám lesz a legmegfelelőbb
a nagy kezelési fej használatával becslések szerint a célszövet megközelítőleg azonos méretű, mint a kezelési fej (azaz. a fej egyszer illeszkedik a szövethez)
a kezelési fejterületenként 1 perc értékű ultrahang elvén dolgozik, az elváltozás kezeléséhez szükséges teljes idő (1 perc) x (a kezelési fej hányszor illeszkedik az elváltozáshoz) x (az impulzusarány), amely ebben az esetben = (1) x (1) x (5) = 5 perc.
MEGJEGYZÉS::: Ha nem biztos benne, hogy mit kell szorozni a pulzáló tényezőhöz, akkor a legegyszerűbb módja az arány 2 számának összeadása és használata-tehát ebben az esetben impulzus 1-nél:4 – – – – összeadódik 5 – – – – – szorozzuk meg 5-tel. HA AZ IMPULZUSARÁNYT 1-RE ÁLLÍTOTTA:2, MAJD ÖSSZEADJA A 3-AT, TEHÁT SZOROZZUK MEG HÁROMMAL-EZ NAGYON EGYSZERŰ.
a végső kezelési dózis tehát
3MHz ; 0,2 W/cm2 ; pulzáló 1:4 ; 5 perc
nincs bizonyíték arra, hogy ez garantált adag lenne, de a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ez a dózis a legvalószínűbb a kívánt hatás eléréséhez (azaz a szövetjavítási folyamat aktiválásához).
2.példa
a könyök és a felső radioulnáris ízület laterális ligamentum komplexének szubakut elváltozásának ultrahangos kezelése
feltételezve, hogy a vizsgálat során a sérülés elsődleges fókuszát úgy határozzák meg, hogy maga a könyökízület laterális ligamentumában legyen, a felső radioulnáris ízület gyűrűs szalagjának laterális részével együtt, a következő klinikai döntéseket hozzák :
a sérülés felületes, ezért a 3MHz frekvencia lenne a legmegfelelőbb
az elváltozás szubakut, tehát 0 intenzitású.4 W / cm2-nek elegendőnek kell lennie az elváltozás kezeléséhez
nincs szükség a felületi dózis növelésére, hogy lehetővé tegye az ultrahang elvesztését mélységben
a lézió szubakut, ezért az 1:2 pulzusarány lesz a legmegfelelőbb
a kis kezelőfej használatával (a felület jellege miatt), becslések szerint a célszövet körülbelül kétszer akkora, mint a kezelőfej (azaz. a fej kétszer illeszkedik a szövethez)
a kezelési fejterületenként 1 perc értékű ultrahang elvén dolgozik, az elváltozás kezeléséhez szükséges teljes idő (1 perc) x (a kezelési fej hányszor illeszkedik az elváltozáshoz) x (az impulzusarány), amely ebben az esetben = (1) x (2) x (3) = 6 perc.
a végső kezelési adag tehát
3MHz; 0,4 W / cm2 ; pulzáló 1: 2 ; 6 perc
3.példa
a váll elülső kapszulájának krónikus elváltozásának Ultrahangkezelése (glenohumeralis ízület
feltételezve, hogy a vizsgálat során a sérülés elsődleges fókuszát a glenohumeralis ízület elülső kapszuláján határozzák meg, a következő klinikai döntéseket hozzák :
a sérülés nem felületes, ezért az 1MHz frekvencia lenne a legmegfelelőbb
a sérülés krónikus, így a intenzitása 0.5 W/cm2 elegendőnek kell lennie az elváltozás kezelésére
szükség van a felületi dózis növelésére, hogy lehetővé tegye az ultrahang elvesztését a mélységben, és a fenti táblázatok felhasználásával a becslések szerint a szükséges felületi dózisnak 0,75 W/cm2 – nek kell lennie (bár természetesen ez a beteg méretétől függ-ez nem univerzális képlet)
a sérülés krónikus, ezért az 1:1 pulzusarány lesz a legmegfelelőbb
a nagy kezelőfej használatával a becslések szerint a szükséges felületi dózisnak 0,75 W / cm2-nek kell lennie (bár ez természetesen a beteg méretétől függ-ez nem univerzális képlet)
a célszövet körülbelül kétszer akkora, mint a kezelőfej (pl. a fej kétszer illeszkedik a szövethez)
a kezelési fejterületenként 1 perc értékű ultrahang elvén dolgozik, az elváltozás kezeléséhez szükséges teljes idő (1 perc) x (a kezelési fej hányszor illeszkedik az elváltozáshoz) x (az impulzusarány), amely ebben az esetben = (1) x (2) x (2) = 4 perc.
a végső kezelési adag tehát
1MHz; 0,75 W / cm2 ; pulzáló 1:1 ; 4 perc
4.példa
a gastrocnemius/TA musculotendinous junction nagyon krónikus elváltozásának ultrahangos kezelése
feltételezve, hogy a vizsgálat során az elváltozás elsődleges fókuszát az Mt junction ésszerűen jól meghatározott területén határozzák meg, a következő klinikai döntéseket hozzák :
az elváltozás viszonylag felületes, ezért a 3MHz-es frekvencia lenne a legmegfelelőbb (ez egyes betegeknél nem biztos, hogy igaz)
A a sérülés nagyon krónikus, így legalább 0 intenzitású.6 W/cm2 valószínűleg szükség lesz a sérülés kezelésére
szükség van a felületi dózis növelésére, hogy lehetővé tegye az ultrahang elvesztését mélységben, és a fenti táblázatok használatával, és feltételezve, hogy az MT csomópontot 1 cm mélységre becsülik, 3MHz használatával, az intenzitást 0,84 W/cm2-re kell állítani a 0,6 W/cm2 eléréséhez szükséges a lézió
a sérülés különösen krónikus, ezért a folyamatos üzemmód lesz a legmegfelelőbb
a nagy kezelőfej segítségével, becslések szerint a célszövet körülbelül háromszor akkora, mint a kezelési fej.
a kezelési fejterületenként 1 perc értékű ultrahang elvén dolgozik, az elváltozás kezeléséhez szükséges teljes idő (1 perc) x (a kezelési fej hányszor illeszkedik az elváltozáshoz) x (az impulzusarány), amely ebben az esetben = (1) x (3) x (1) = 3 perc.
a végső kezelési dózis tehát
3MHz ; 0,84 W/cm2 ; folyamatos; 3 perc
egyértelműen vannak más módszerek az adagok kidolgozására, és egy pillanatra sem állítanám, hogy ez az egyetlen út, sőt szükségképpen a legjobb módszer, de ez egy módszer a rendelkezésre álló bizonyítékok felvételére, a működő dózisok (és azok, amelyek nem) megvizsgálására, és ezen bizonyítékok felhasználásával a döntéshozatali folyamatábra létrehozására – ez minden, amit ebben az esetben tettem.