“y a hagyományos japán esztétika fontos fogalma. A szó pontos fordítása a kontextustól függ. Y. A. A. nem utal egy másik világra. Erről a világról, erről az élményről van szó…

“nézni, ahogy a nap elsüllyed egy virággal borított domb mögött. Vándorol egy hatalmas erdőben gondolkodás nélkül a visszatérés. Állni a parton, és bámulni egy hajót, amely eltűnik a távoli szigetek mögött. “Zeami Motokiyo

a japán esztétikai eszméket leginkább a japán buddhizmus befolyásolja. A buddhista hagyományban minden dolgot úgy tekintenek, mint amely vagy a semmiből fejlődik ki, vagy feloldódik a semmibe. Ez a” semmi ” nem üres hely. Ez inkább a lehetségesség tere.

Ha a tengerek potenciált képviselnek, akkor minden dolog olyan, mint egy hullám, amely abból ered és visszatér hozzá. Nincsenek állandó hullámok. Nincsenek tökéletes hullámok. A hullám egyetlen ponton sem teljes, még a csúcsán sem. A természetet dinamikus egésznek tekintik, amelyet csodálni és értékelni kell.

a természetnek ez a megbecsülése alapvető fontosságú volt számos japán esztétikai eszmény, “művészet” és más kulturális elem számára. Ebben a tekintetben a “művészet” (vagy annak fogalmi megfelelője) fogalma szintén meglehetősen különbözik a nyugati hagyományoktól..

a japán esztétika olyan ősi eszmék halmaza, amelyek magukban foglalják a “wabi” (átmeneti és éles szépség), a “sabi” (a természetes öregedés szépsége) és az “Y.”Ezek az ideálok és mások a japán kulturális és esztétikai normák nagy részét támasztják alá.. Így, miközben a nyugati társadalmakban filozófiának tekintik, Japánban az esztétika fogalmát a mindennapi élet szerves részének tekintik.

a Wabi és a sabi a mindennapi élet tudatos megközelítésére utal. Az idő múlásával jelentésük átfedésben volt és konvergált, amíg össze nem egyesültek a Wabi-sabi-ba (), az esztétikába, amelyet a dolgok szépségeként határoztak meg “tökéletlen, mulandó és hiányos.”

a bimbóban lévő dolgok, vagy a hanyatlásban lévő dolgok, mintha, inkább a wabi-sabi-t idézik, mint a teljes virágzásban lévő dolgok, mert a dolgok átmeneti jellegére utalnak. Ahogy a dolgok jönnek és mennek, jeleket mutatnak az eljövetelükről vagy a távozásukról, és ezeket a jeleket gyönyörűnek tekintik.

ebben a szépség egy megváltozott tudatállapot, és látható a hétköznapi és egyszerű. A természet jelei annyira finomak lehetnek, hogy csendes elme és művelt szem szükséges ahhoz, hogy felismerjük őket. A Zen filozófiában hét esztétikai elv létezik a wabi-sabi eléréséhez.

Fukinsei ( ++ ): aszimmetria, szabálytalanság; Kanso ( ++ ): egyszerűség; koko: alap, viharvert; Shizen ( ++ ): színlelés nélkül, természetes; yugen ( ++ ): finoman mélységes kegyelem, nem nyilvánvaló; Datsuzoku ( ++ ): egyezmény nélküli, szabad; seijaku ( ++ ): nyugalom, csend.

ezek mindegyike megtalálható a természetben, de utalhatnak az emberi jellem erényeire és a viselkedés megfelelőségére. Ez viszont azt sugallja, hogy az erény a művészetek értékelésével és gyakorlásával ösztönözhető. Ezért az esztétikai eszményeknek etikai konnotációjuk van, és áthatják a japán kultúra nagy részét.”