Ez a zsoltár a fő zenésznek szól. Korah fiainak szemlélése.

nem tudjuk, mikor gyűjtötték össze a zsoltárokat öt könyvbe, de az elválasztás a legrégebbi kézirataink előtt nyúlik vissza, amelyeket a Maszoretikus szövegben állítottak össze. Ez a második könyv első zsoltárja; a második könyv zsoltárai megosztanak néhány általános különbséget az első könyv zsoltáraival.

a Zsoltárok első két könyve eltérően hangsúlyozza az Istenre utaló Héber szót. “Franz Delitsch szerint az első könyvben a Jehova név 272-szer fordul elő, Elohim pedig csak 15-ször. De a második könyvben Elohim 164-szer fordul elő, Jehova pedig csak 30-szor.”(James Montgomery Boice)

a Zsoltárok első könyvében 37-et a 41-ből kifejezetten Dávidnak tulajdonítanak, a fennmaradó négyet pedig nem tulajdonítják. Dávid az egyetlen ismert zsoltáríró az első könyvben.

a második könyv Zsoltárok, David szerzője 18 a 31, több mint a fele. De most más zsoltárosok jelennek meg: Asáfnak És Salamonnak van egy-egy, hét (talán nyolc) Zsoltárok Kórah fiaihoz tartoznak, és háromnak nincs szerzője.

Kórah fiai Léviták voltak, a Kohát családjából. Dávid idejére úgy tűnik, hogy a templomi istentisztelet zenei aspektusában szolgáltak (2krón 20:19).

Kórah 250 közösségi vezető lázadását vezette Mózes ellen az Exodus pusztai napjaiban (16.szám). Isten megítélte Kórát és vezetőit, és mind meghaltak, de Korah fiai megmaradtak (számok 26:9-11). Talán annyira hálásak voltak ezért az irgalomért, hogy Izraelben figyelemre méltóvá váltak Isten dicséretéért.

A. a zsoltáríró mély igénye.

1. (1-3) a nagy szükség érzése, az Isten házától való távolság és az elbátortalanító szavak mély kétségbeesést keltenek.

mivel a szarvas nadrág a víz patakok,
így nadrág lelkem az Ön számára, Ó Isten.
lelkem szomjazik Istenre, az élő Istenre.
mikor kell eljönnöm és megjelennem Isten előtt?
könnyeim voltak az ételem éjjel-nappal,
miközben folyamatosan azt mondják nekem:
“hol van a te Istened?”

A. mivel a szarvas nadrág a víz patakok, így nadrág lelkem az Ön számára, Ó Isten: a fiai Kórah kezdte ezt a zsoltár egy erős kép-egy szarvas fájó szomjúság. Talán a szomjúság az aszályból vagy a heves üldözésből származott; akárhogy is, a szarvas vágyott és vízre volt szüksége. A zsoltáros lelkének is szüksége volt Istenre.

i. “a könnyedséget nem kereste, a tisztességet nem kívánta, de az Istennel való közösség élvezete sürgős szükség volt a lelkére; nemcsak a legédesebb luxusnak tekintette, hanem abszolút szükségszerűségnek, mint a víz a szarvas számára.”(Spurgeon)

b. lelkem szomjazik Istenre, az élő Istenre: A zsoltáros nem vízre szomjazott, hanem Istenre. Az ivás és a szomjúság az ember szellemi szükségletének és Isten ellátásának közös képei. Itt a hangsúly a szükség kétségbeesésén van.

i. lehet, hogy sok napig megy étel nélkül, de a szomjúság még sürgetőbb szükségletet mutat. “Ami több, mint éhezés; az éhség enyhíthető, de a szomjúság szörnyű, kielégíthetetlen, hangos, halálos.”(Spurgeon)

ii. Istenért: “nem csupán a templomért és a szertartásokért, hanem magával az Istennel való közösségért. A szellemi embereken kívül senki sem tud együtt érezni ezzel a szomjúsággal.”(Spurgeon)

iii. ” a bánat mindig a hiányérzet. A gyász bánata a szeretett ember elvesztésének érzése. A betegség szomorúsága az egészség hiánya. A végső bánat az Isten hiányának érzése. Ez volt az énekes legnagyobb bánata.”(Morgan)

iv. ő az élő Isten legalább három értelemben:

· egyedül neki van élete önmagában és önmagából.

· egyedül ő ad életet.

· különbözik a pogányok halott, elképzelt isteneitől.

C. mikor jövök és jelenek meg Isten előtt: Kórah fiai számára-akik a tabernákulumhoz, a templomhoz és a szertartásaikhoz kapcsolódtak-volt egy kijelölt hely, ahol megjelenhettek Isten előtt. Ez egy vágy volt arra, hogy újra kapcsolatba lépjünk Istennel és az ő népével a Tabernákulumban vagy a templomban.

i. jelenj meg Isten előtt: “különleges jelenlétének és nyilvános imádatának helyén. Lásd Kivonulás 23: 15, 25:30. Amit az Úr előtt hívnak, 1krónika 13:10, az a bárka előtt vagy azzal van, 2sámuel 6:7.”(Poole)

ii. “nem arról van szó, hogy nem hiszi, hogy Isten mindenütt jelen van, vagy hogy Isten nincs vele. Végül is Istenhez imádkozik a zsoltárokban. De az, hogy távol van az otthonától, lehangolta, és depressziós állapota miatt úgy érezte, hogy Isten nincs jelen.”(Boice)

iii. “egy gonosz ember soha nem mondhatja komolyan:” mikor jövök és jelenek meg Isten előtt? mert túl hamar és még mielőtt megtenné, mint az ördögök, akik Krisztust mondták, eljöttek, hogy idő előtt gyötörjék őket. Kérdezd meg a tolvajt és a gonosztevőt, hogy hajlandó-e megjelenni a bíró előtt.”(Horton, idézi Spurgeon)

d. könnyeim voltak az ételem éjjel-nappal: ezeket a könnyeket talán legalább kétféleképpen lehet megérteni. Először is megmutatták azt a bánatot, amely miatt A zsoltáros vágyakozott Isten megkönnyebbülésére. Másodszor, megmutatták a zsoltáríró bánatát az Istentől észlelt távolság miatt. Bármelyik vagy mindkettő lehet a helyzet, de a szükség nyilvánvalóan mély és nagy volt.

i. “a következő legjobb dolog az Úr szeretetének fényében élni, hogy boldogtalanok vagyunk, amíg meg nem kapjuk, és óránként pancsolunk utána.”(Spurgeon)

ii. ” lehet, hogy könnyei és bánata elvette az étvágyát, és így volt vele az étel helyett.”(Poole)

E. miközben folyamatosan azt mondják nekem: “hol van a te Istened”: A problémát tovább súlyosbította, hogy azok társaságában voltunk, akik el akarták tántorítani a zsoltárírót. Azt akarták, hogy érezze, hogy a szükség pillanatában Isten sehol sem található.

i. “az első igazi ateizmus a görög filozófiával jött. Tehát a gúnyolódás nem azt jelentette, hogy Isten nem létezik, hanem azt, hogy Isten elhagyta a zsoltárost.”(Boice)

ii. ” Isten más szenvedő szentjei hasonló mértékkel találkoztak. Orleansban, Franciaországban, amikor a véres pápisták meggyilkolták a protestánsokat, felkiáltottak: hol van most a te Istened? Mi lett az imáidból és zsoltáraidból? Engedd, hogy Istened, akit hívtál, most megmentsen, ha tud.”(Trapp)

iii. hol van a te Istened: “Dávid inkább mondhatta volna nekik: Hol vannak a te szemeid? hol van a látásod? mert Isten nemcsak a mennyben van, hanem bennem is.”(Sibbes, idézi Spurgeon)

2. (4) a fájdalmas emlékek további csüggedést okoznak.

amikor ezekre a dolgokra emlékszem,
kiöntöm a lelkemet magamban.
mert régen a sokasággal mentem;
velük mentem Isten házába,
az öröm és a dicséret hangjával,
sokasággal, amely zarándokünnepet tartott.

a. a sokasággal jártam; Velük mentem Isten házához: a boldogabb időkre való emlékezés szomorúbbá tette a zsoltárírót. Az Isten házában töltött örömteli istentisztelet idejére gondolt, és olyan távol érezte magát azoktól a jobb napoktól.

i. öntsük ki a lelkemet: “a lelkem feloldódik, gyengévé válik, mint a víz, amikor elgondolkodom azon, hogy mi volt, és mit veszítettem el.”(Clarke)

ii. kiöntöm a lelkemet magamban: “bennem, azaz a saját mellemben, Isten és a saját lelkem között; nem nyíltan, nehogy ellenségeim öröm és sértés tárgyává tegyék felettem.”(Poole)

b. Sokasággal, amely zarándok ünnepet tartott: különösen emlékezett a zsidó naptárat jelző Ünnepek magas idejére. Arra a sokaságra és izgalomra gondolt (az öröm és a dicséret hangja), amely a páska-ünnep, a pünkösd és a sátoros ünnepeket jelölte.

3. 5) bölcs beszéd a saját lelkéhez.

miért vetettek le, Ó, lelkem?
és miért nyugtalankodsz bennem?
remélem Istenben, mert én még dicsérni őt
a segítségével az ő arcát.

A. miért vetettek le, Ó, lelkem: a zsoltáros megállt a fájdalmas emléktől, hogy kihívja saját lelkét. Nem adta meg magát a lelki depresszió és csüggedés érzésének. Ehelyett kihívta őket, és Isten elé vitte őket. Azt mondta azoknak, akiket lesújtottak és nyugtalanítottak az érzések: “reménykedj Istenben. Újra át fog jönni, mert korábban már megtette.”

i. ez messze van az átadástól, amely gyakran csapdába ejti a csüggedt vagy lelkileg depressziós embert. Nem azt mondta: “a lelkem le van vetve, és ez így van. Semmit sem tehetek ellene.”A saját lelkének tett kihívás – azt követelve, hogy magyarázza meg annak okát, hogy miért kell annyira elvetni – csodálatos példa. Volt néhány érvényes oka a csüggedésnek; sokkal több oka volt a reménynek.

ii. az sem volt olyan, mintha nem adott volna már sok okot a csüggedésére. Sok minden zavarta őt.

· távolság az otthontól és Isten házától(42:2, 42:6).

* gúnyolódik hitetlenek (42:3, 42:10).

· jobb napok emlékei (42:4).

· a múltbeli szellemi izgalmak jelenlegi hiánya (42:4).

· Az élet elsöprő próbái (42:7).

· Isten látszólag lassú válasza (42:9).mégis, olyan volt, mintha a zsoltáríró azt mondta volna: “ezek nem elég jó okok arra, hogy eldobjam, amikor Isten nagyságára és az ő kegyének és jelenlétének segítségére gondolok.”

iii. ” az eredmény nem a szomorúság érzésének tompítása, hanem az Istennel való helyes kapcsolat kialakítása.”(Morgan)

iv. ” kézben kell tartanod magad, meg kell szólítanod magad, prédikálnod kell magadnak, megkérdőjelezned magad. Meg kell mondanod a lelkednek: Miért vetettél el – mi dolgod van, hogy nyugtalaníts?'”(Lloyd-Jones, idézi Boice)

v. ” David chideth David ki a guba.”(Trapp)

b. remélem Istenben, mert még dicsérni fogom őt: csüggedésében a zsoltáríró beszélt magában – talán még prédikált is magának. Abban a pillanatban nem érezte magát dicsérettel. Mégis biztos volt benne, hogy ha minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy Istenbe vetett reménységét irányítsa, ez a dicséret elő fog jönni. “Most nincs kedvem dicsérni őt, de méltó a reményemre – és még dicsérni fogom.”

i. “A remény olyan, mint a nap, amely, ahogy felé haladunk, terhünk árnyékát veti magunk mögé.”(Mosolyog, idézi Spurgeon)

c. az arca segítsége: a zsoltáríró tudta, hogy segítséget keres Isten arcán – vagyis Isten jóváhagyó arcán. Jobb helyet talált azáltal, hogy kétségbe vonta a szomorúságát, és kereste Isten arcát, arcát.

i. arcának segítségére: “Héber, arcának megmentéséért.”(Poole) ” jól jegyezd meg, hogy Dávid legfőbb reménysége és legfőbb vágya Isten mosolyában nyugszik. Az arca az, amit keres, és reméli, hogy látni fogja, és ez visszanyeri alacsony szellemeit.”(Spurgeon)

ii. “amikor a nap felkel, nem lehetünk fény nélkül; amikor Isten felénk fordítja arcát, nem lehetünk “üdvösség” nélkül.”(Horne)

iii. amikor a zsoltáríró az arcának segítségét kérte, megértette, hogy a válaszok nem önmagában, hanem az élő Istenben vannak. Nem belenézett, hanem felnézett.

B. a szükség Istenhez juttatása.

1. (6) őszinte ima egy távoli helyről.

Ó Istenem, a lelkem le van vetve bennem;ezért emlékezni fogok rád a Jordán földjéről,és Hermon magasságából,és a Mizar hegyről.

a. Ó, Istenem, a lelkem le van vetve bennem: a zsoltáríró szinte elválasztott értelemben jelentette le a lelkét Istennek. Ez bölcs dolog volt, mert az ilyen időkben általános tendencia az, hogy távol maradunk Istentől, vagy úgy teszünk, mintha el tudnánk rejteni a problémát tőle. A zsoltáros sem tette.

b. ezért emlékezni fogok rád a Jordán földjéről: ez megmagyarázza, miért volt olyan messze Isten házától, és nem tudott megjelenni a Tabernákulumban vagy a templomban. Jeruzsálemtől északra, Hermon magasságában volt.

i. “ismerjük a fő dolgot, ami zavarta őt. Távol volt Jeruzsálemtől és annak templomi imádatától a Sion-hegyen, és ezért úgy érezte, hogy el van vágva Istentől.”(Boice)

ii. a domb Mizar: “a’ Mizar ‘ valószínűleg egy egyébként ismeretlen domb neve, és aprólékosabban meghatározza az énekes helyét, bár számunkra nem segítőkészen.”(Maclaren)

2. (7-8) ima a csüggedés mélyéből.

mély hívásokat mélyre a zaj a vízesések;
minden hullám és hullám ment át rajtam.
Az Úr megparancsolja szeretetének kedvességét nappal,
éjszaka pedig az ő éneke velem lesz—
imádság az életem Istenéhez.

a. mély hívásokat mély a zaj a vízesések: talán a zsoltáríró látott vagy gondolt egy vízesés ebben a magas országban. Látta, hogy a víz leereszkedett egy mély medencébe a vízesés tövében, és azt gondolta: “úgy érzem, hogy mélyen el van temetve a nyomorúságom alatt.”Olyan volt, mintha minden hullámod és hullámod átment volna rajtam, és ő alá lett temetve.

i. A zsoltáríró tudta: “nagy bajban vagyok kívülről és nagy bajban belül.”Úgy tűnt, hogy ez a két mélység ütközik benne, még mélyebbre küldve. Ez a kétségbeesés erőteljes és költői leírása.

· hallom a vízesések állandó zaját; soha nem áll meg.

* egy korábbi magasságból estem.

· gyorsan leereszkedtem, és mélyre süllyedtem.

· úgy érzem, el vagyok temetve mindez alatt.

· úgy érzem, megfulladok.

ii. még ebben is vannak fénypontok, amelyek reményt adnak.

· mély vagyok; de te is az vagy – így a te mélységeid hívnak engem az én mélységeimben.

· a vízesések a tiéd; ha elmerülök, akkor velem vagy.

· a hullámok és a hullámok a tieid; mindezt megmérted.

iii. “a teremtés egész iránytűje talán nem ad igazságosabb és szembetűnőbb képet a természetről és azon csapások számáról, melyeket a bűn Ádám gyermekeire hozott.”(Horne)

iv. mély mélyre szólít: “a bánat egyik hulláma rám gördül, egy másik ösztönzi. Van valami szomorú az eredeti hangjában .”(Clarke)

v. F. B. Meyer ezt úgy gondolta, mint Isten mélységét, amely válaszol az emberi szükséglet mélységeire. “Bármilyen mélységek is vannak Istenben, azok a bennünk lévő megfelelő mélységekre vonzódnak. És bármi legyen is a szomorúságunk, vágyunk vagy szükségszerűségünk mélysége, Istenben vannak olyan megfelelések, amelyekből teljes készlet nyerhető.”(Meyer)

· ” az isteni megváltás mélysége az emberi szükséglet mélyére hív.”(Meyer)

· ” Krisztus gazdagságának mélysége a Szent szegénységének mélyére hívja.”(Meyer)

· ” a Szentlélek közbenjárásának mélysége az egyház imájának mélyére szólít.”(Meyer)

b. az Úr napközben parancsolja szeretetteljességét: Isten szövetségi nevét – az Úr, Jahve – kissé ritkán használják a Zsoltárok második könyvében. Itt különleges erővel használják, nagy bizalommal, hogy Isten megparancsolja szeretetének kiterjesztését a kétségbeesettre.

i. “kifejezése figyelemre méltó; nem egyszerűen azt mondja, hogy az Úr adakozni fog, hanem” parancsolja szeretetteljességét. Ahogy a megajándékozott ajándék kegyelemtől mentes a méltatlanoknak, úgy az adományozás módja is szuverén. Rendelettel adják; királyi adományozó. És ha megparancsolja az áldást, ki akadályozza meg annak befogadását?”(Március, idézi a Spurgeon)

c. szeretetteljessége nappal, éjszaka pedig éneke velem lesz: a zsoltáros nagyobb bizalomra jutott, biztonságban Isten jóságában nappal vagy éjszaka. A félelmetesebb éjszakában, dalának kegyes kényelme lenne vele lenni.

d. imádság az életem Istenéhez: ez egy újabb bizalmi nyilatkozat. Isten éneke ima lesz, de nem az ő halálának Istenéhez, hanem az én életem Istenéhez.

3. (9-10) őszintébb beszéd A zsoltáros csüggedéséről.

azt mondom Istennek, az én sziklám,
“Miért felejtettél el engem?
Miért gyászolok az ellenség elnyomása miatt?”
mint egy törés a csontjaim,
ellenségeim szemrehányást nekem,
miközben azt mondják nekem egész nap,
” hol van a te Istened?”

a. Azt mondom Istennek a Sziklámnak: “miért felejtettél el engem”: kellemes ellentmondás van ebben a sorban. A zsoltárírónak volt annyi bizalma, hogy Istent az ő Kősziklájának nevezte – a biztonság, a stabilitás és az erő helyének. Ugyanakkor őszintén elmondhatta érzéseit Istennek, és megkérdezte: “Miért felejtettél el engem?”

i. a tapasztaltabb Szent tudja, hogy nincs ellentmondás. Azért, mert úgy tekintett Istenre, mint az ő sziklájára, olyan őszintén ki tudta önteni előtte a lelkét.

b. miért gyászolok az ellenség elnyomása miatt: a zsoltáros érzékeli, hogy Isten fenntartja őt, de csatája még nem ért véget. Az ellenség állandó elnyomása van. A gúnyolódás, ” hol van a te Istened?”folytatta tőlük.

4. (11) visszatérés az én magabiztos kihívásához és az Istenre való összpontosítás.

miért vetettek le, Ó, lelkem?
és miért nyugtalankodsz bennem?
reménység Istenben;
mert még dicsérni fogom őt,
orcám és Istenem segítségét.

A. miért vetettek le, Ó, lelkem? Ahogy az ellenség elnyomása folytatódott, a zsoltáríró továbbra is önmagához beszélt, és kétségbe vonta saját csüggedtségét.

i. “Ez egy fontos párbeszéd a hívő két aspektusa között, aki egyszerre a meggyőződések embere és a változás teremtménye.”(Kidner)

ii. “a Felsőbb Én megismétli félig dorgálását, félig bátorítását.”(Maclaren)

b. remény az Istenben: a Zsoltárok 42:5 Kellemes szavai egyszerre fontosak és hasznosak. A zsoltárírónak – és mindenkinek, akit elbátortalanítottak-meg kellett őriznie Istenben a reményt, és bíznia kellett abban, hogy még dicsérni fogja őt.