Jean-Claude Juncker, (született 9.December 1954, Redange-sur-Attert, Luxemburg), Luxemburgi politikus, aki Luxemburg miniszterelnöke volt (1995-2013), majd később az Európai Bizottság elnöke volt (EK; 2014-19).
Juncker Luxemburg déli részén nőtt fel, és Belgiumban járt bentlakásos iskolába. 1974-ben csatlakozott a Keresztényszociális Néppárthoz (Chr), majd a következő évben beiratkozott a franciaországi strasbourgi Egyetemre. 1979-ben jogi diplomát szerzett, majd a CSV parlamenti titkárává nevezték ki. Első kormányzati posztját 1982-ben kapta meg, amikor Pierre Werner, a CSV miniszterelnöke alatt foglalkoztatási és társadalombiztosítási államtitkárrá nevezték ki. Junckert 1984-ben választották meg a törvényhozásba, és kinevezték a miniszterelnök kabinetjébe Jacques Santer mint munkaügyi miniszter. 1989-ben pénzügyminiszternek nevezték ki, és helyet kapott a Világbank kormányzótanácsában. 1990 januárjában a CSV elnökévé választották, 1991-92-ben pedig az Európai Unió alapító dokumentumának, a Maastrichti Szerződésnek az egyik főépítésze és támogatója volt.
amikor Santer 1995 januárjában az Európai Bizottság elnöke lett, Juncker követte őt miniszterelnökként. Juncker hivatali idejét a robusztus gazdasági teljesítmény jellemezte-Luxemburg az egy főre jutó GDP—vel büszkélkedhetett, amely a világ legmagasabbjai közé tartozott -, és továbbra is kiemelkedő szerepet töltött be az európai politika felső szintjein. Kormánya 2013-ban összeomlott, amikor kiderült, hogy a Luxemburgi hírszerző szolgálat széles körű visszaéléseket követett el, beleértve a vesztegetést és a politikai szereplők jogosulatlan megfigyelését.
2005 és 2013 között Juncker vezette az Eurócsoportot, amely az euróövezet összes országának pénzügyminisztereiből áll. Ebben a szerepben segített alakítani az államadósság-válságra adott választ, amely 2009-től kezdve megbénította az euróövezet gazdaságait. 2014 márciusában a jobbközép Európai Néppárt (EPP) Junckert választotta Joshua Manuel Barroso utódjának az Európai Bizottság elnökévé. Juncker a nagyobb európai integráció lelkes támogatója volt, jelölését Angela Merkel német kancellár támogatta. David Cameron brit miniszterelnök azonban, akit mind a saját konzervatív pártján, mind az Egyesült Királyság függetlenségi pártján belül erős euroszkeptikus Áramlat ösztönöz, összehangolt erőfeszítéseket tett Juncker jelöltségének ellen. Cameron és Orbán Viktor magyar miniszterelnök kifogásai miatt Junckert június 27-én hagyták jóvá az EU vezető posztjára, az Európai Parlament pedig július 15-én hivatalosan is megválasztotta erre a posztra.
Az európai terrortámadások sorozatát követően Juncker 2016-ban az EU biztonsági Uniójának létrehozását szorgalmazta. A Juncker ötéves ciklusát uraló kérdés azonban a Brexit volt, az Egyesült Királyság várható távozása az EU-ból. 2017 márciusában Theresa May brit miniszterelnök a Lisszaboni Szerződés 50. cikkére hivatkozott, jelezve országának az EU-tól való elszakadási szándékát. May a következő két évet egy olyan kilépési terv kidolgozásával töltené, amely megfelelne mind az EU, mind a brit parlament jóváhagyásának. Az első számláláson sikerült, de a másodikon háromszor kudarcot vallott, végül kilépési megállapodás megkötése nélkül lemondott. Abban a reményben, hogy elkerülhető a “No-deal Brexit”, amely azonnal megszakítana számos jelentős kapcsolatot Nagy-Britannia és az EU között, az EU többször meghosszabbította az eredeti 2019.márciusi Brexit határidőt. Amikor Juncker mandátuma 2019 decemberében véget ért, a Brexit kérdése még mindig nem oldódott meg, és a leköszönő elnök az egész ügyet “idő-és energiapazarlásként” jellemezte.”