a zsírzsír-zsírsavak (FAs) vizsgálata növekvő tudományos érdeklődést váltott ki, elsősorban a trofikus markerként való lehetséges felhasználása miatt. Ez azért lehetséges, mert a legtöbb FAs módosítatlanul kerül át a zsákmányból a ragadozó zsírjába. Ezenkívül a FAs-t a tengeri emlősök biológiájának más aspektusainak megértésére is használták, beleértve a termoregulációt és a szaporodási stádiumot. Ennek a tanulmánynak az a célja, hogy meghatározza a crabeater pecsét zsírjának FA összetételét, amelyről korábban nem számoltak be, valamint azonosítsa a FAS rétegződését a zsírrétegen. A fókákat a nyugat-antarktiszi-félszigeten fogták el 2015 Ausztrál nyarán, és egy egész zsírmagot (az izomrétegig) gyűjtöttek. A zsírmagot belső és külső rétegekre osztottuk, és elemeztük a FAs – t. A rákfókák FA-összetétele hasonló volt a többi tengeri emlőshöz, nagy arányban 18:1cl 9, 16:1cl 7 és 16:0. Ezek a FAs endogének, vagyis az emlősök könnyen szintetizálhatják őket. A 22:6-as és a 20: 5-ös-3-as-magas arány azonban szokatlan a többi tengeri emlős esetében. Ezek a FAs potenciálisan tükrözik a rákfókák étrendjét, mivel étrendi eredetűek, és ismert, hogy bőségesen vannak krillben, ennek a ragadozónak a fő zsákmányelemében. A belső és a külső rétegek jelentősen különböztek, ami a zsírfas rétegződésére utal. A rétegződés mintázata mindenütt jelen van a tengeri emlősökben, az egyszeresen telítetlen FAs a külső réteg felé növekszik, a telített és többszörösen telítetlen FAs pedig a belső réteg felé növekszik. Ez a különbség a belső és a külső rétegek között azt jelezheti, hogy eltérő metabolikus szerepük van. Mivel a legtöbb étrendi FAs bőségesebb volt a belső rétegben, valószínűleg ez az a szakasz, ahol az étrendi folyamat zajlik. Az egyszeresen telítetlen FAs magasabb aránya a külső rétegben arra utal, hogy a zsír ezen szakasza funkcionálisabb szerepet játszik, valószínűleg a hőszabályozáshoz kapcsolódóan, mivel ezek a FAs megakadályozzák a merevséget és javítják a folyékonyságot, ami különösen fontos hideg környezetben.