a vizsgálat célja az volt, hogy közvetlenül összehasonlítsák a LUTS/BPH-ban szenvedő betegek számára a napi klinikai gyakorlatban általánosan előírt két orvosi kezelési lehetőséget, azaz a tamszulozin és a 5) a finaszterid-reduktáz inhibitor, amelyet még soha nem hasonlítottak össze közvetlenül. Korábbi vizsgálatok más, a két gyógyszercsoport kombinációjával, mint például a Veterans Affairs (Va), az ALFIN és a prospektív Európai doxazozin és kombinációs terápia (PREDICT) vizsgálatok, nem mutattak további hatékonyságot.10,11,12 ezért, az említett vizsgálatok tervével ellentétben, a mictus vizsgálatba nem vontak be kombinált Kart. Mivel az európai kutatók, a betegek és az etikai bizottságok kevéssé fogadták el a placebóval végzett hosszú távú vizsgálatot, valamint az alfuzozint és a finaszteridot összehasonlító Európai vizsgálattal összhangban, a placebo csoportot szintén nem vették figyelembe.

az SPI kérdőívet választották elsődleges hatékonysági paraméterként, mivel a beteg QoL-ját és a mindennapi élet tevékenységeibe való beavatkozását jobban befolyásolja, hogy mennyire zavarják a húgyúti tünetei, mint pusztán ezeknek a tüneteknek a gyakorisága. Továbbá a vizsgálat protokolljának kidolgozásakor csak korlátozott információ állt rendelkezésre a húgyúti tünetekkel járó zavarról és arról, hogy ezt hogyan befolyásolták a különböző (orvosi) terápiák. Mivel az SPI információkat gyűjt az I-PSS kérdőívben szereplő hét kérdéssel kapcsolatos zavarról, amelyet általánosan elfogadnak a húgyúti tünetek gyakoriságára vonatkozó adatok megszerzéséhez, ezt a kérdőívet választották ki a húgyúti tünetekkel járó zavarosság mérésére.

a teljes SPI átlagos változásának különbségének elsődleges végpontját a protokoll a 26.héten határozta meg (összhangban az ALFIN-vizsgálattal). Ez azért van, mert ez az időszak minimálisan szükséges a finaszterid teljes hatékonyságának eléréséhez. Továbbá, mivel egy IV.fázisú vizsgálatról volt szó, és a nyomozók tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy mindkét érintett kezelésnek képesnek kellett volna lennie arra, hogy 26 hétig optimális választ adjon, attól tartottak, hogy a nyomozók különösen 26 hét után kivonhatják a vizsgálatból az elégtelen válaszú betegeket, ami negatív hatással lehet az érintett kezelések hatékonyságára. Ezért az elsődleges hatásossági végpontra vonatkozó adatok elemzését a minimálisan szükséges időszak (26 hét) végére tervezték. Ugyanakkor fontosnak tartották, hogy hosszabb távú adatokat gyűjtsenek a két hatóanyag hatékonyságáról és különösen biztonságosságáról/tolerálhatóságáról. Ezért úgy döntöttek, hogy a vizsgálatot további 26 hétig folytatják, teljes kezelési időtartamot biztosítva 1 y. a kettős vak kialakítást folytatták az összegyűjtött hosszú távú adatok jobb minőségének biztosítása érdekében.

a két vegyület közötti hatásossági különbség elsődleges értékelése a teljes SPI-nek a kiindulási értéktől a 26.hétig történő változásán alapult mind az itt, mind a PP populációban. A teljes SPI nagyobb csökkenése tamszulozinnal (0,4 mg naponta egyszer) szemben a finaszteriddel (5 mg naponta egyszer) megközelítette a statisztikai szignifikanciát az ITT-ben (P=0,055), és statisztikailag szignifikáns volt a PP-ben (P=0,032). Ezért azt a következtetést lehet levonni, hogy a tamszulozin ebben a tekintetben jobb a finaszteridnél. A 26. hét után mindkét kezelés ugyanolyan mértékben csökkentette az összes SPI-t. A vizsgálat fő következtetése az, hogy a tamszulozin gyorsabban javítja a vizelési tüneteket, a kapcsolódó zavart és áramlást, mint a finaszterid, statisztikailag szignifikáns különbségekkel a kezelések között 12 vagy 18 hetes terápiában, a hatásossági változótól függően. A finaszteridhez képest a tamszulozinnak különösen gyorsabb hatása van a tárolási tünetek tekintetében, amelyeket a beteg számára a leginkább zavarónak tartanak.2 Az eredmények különösen figyelemre méltóak a Qmax esetében, mivel ez csaknem a maximális mértékben javul az első értékelésnél, mindössze 1 hetes tamsulosin-kezelés után. A Qmax gyorsabb javulása tamszulozinnal a finaszteridhez képest a kis prosztata (<50 ml) betegeknél mutatkozik meg a vizsgálat megkezdésekor. Ez úgy tűnik, nem meglepő, mert a finaszterid elsősorban hatásos betegek nagy prosztata, 5,11, míg az anti-11-ar antagonisták működnek betegek egy kis vagy nagy prosztata.11

jelen vizsgálat eredményei összefügghetnek azzal a ténnyel, hogy a finaszterid a prosztata méretének csökkentésével célozza meg a prosztatát, ezért lassan csökkenti az obstrukciót és a kapcsolódó ürítési és tárolási tüneteket. Ezzel szemben a tamszulozin a prosztata A1a-ARs blokkolásával nagyon gyorsan csökkenti az obstrukciót és a kapcsolódó ürítési tüneteket. A kellemetlen tárolási tünetek tamszulozinnal történő gyors enyhülése összefüggésben lehet azzal a ténnyel, hogy nemcsak a húgyhólyag túlműködését csökkentheti a húgyhólyag falának hipertrófiájának csökkenése miatt, amely másodlagos az obstrukció javulása miatt (ami hosszabb távú folyamat), hanem a húgyhólyag túlműködését is, mivel a húgyhólyagban és/vagy annak beidegző struktúráiban, például a gerincvelőben (ami egy azonnali folyamat) közvetlenül blokkolja az a1D-ARs-t.14,15,16

a vizsgálat eredményei összhangban vannak a szakirodalom egyéb adataival. Úgy tűnik, hogy más anti-1-AR antagonisták hasonló hatékonysággal javítják a tüneteket és a vizelet áramlását.6 a teljes tünet pontszám általában 30-40% — kal javul-ami összhangban van a tamszulozinnal a jelen vizsgálatban talált teljes I — PSS 37% — os javulásával-és a Qmax 16-25% – kal -, amelyeknél 31% – os javulás érhető el ebben a vizsgálatban. A finaszteriddel kapcsolatos eredmények összhangban vannak az irodalommal is. A fej-fej összehasonlító vizsgálatok közül az Alfin-vizsgálat (6 hónapos, kettős-vak vizsgálat alfuzozinnal, finaszteriddel vagy mindkét gyógyszer kombinációjával) 10 a leginkább összehasonlítható a jelen MICTUS-vizsgálattal, amely a végpontig eltelt időt (26 hét) és a placebo-kar hiányát vizsgálta. Az ALFIN vizsgálatban a finaszteriddel kapott eredmények nagyon hasonlóak voltak a jelen vizsgálatban rögzítettekhez. A teljes I-PSS javulása 5,2 vs 5,7 pont volt ebben a vizsgálatban; a válaszadási arány (az összes i-PSS javulás 50% – kal) a betegek 33% – a volt ebben a vizsgálatban, szemben a 36% – kal, és a Qmax növekedése 18 vs 22% volt ebben a vizsgálatban. A finaszterid jobb teljesítménye a MICTUS-és az ALFIN-vizsgálatban a VA-vizsgálathoz képest legalább részben azzal magyarázható, hogy az utóbbi vizsgálatban a vizsgálat megkezdésekor alacsonyabb volt a prosztata átlagos térfogata. Nem csak a finaszterid, hanem a két inhibitor1-AR antagonista is hasonló teljesítményt mutat a MICTUS és az ALFIN vizsgálatban. Az összes I-PSS mindkét kezelés esetében 6,3 ponttal csökkent; az összes i-PSS-ben 50% – os javulást mutató betegek százalékos aránya mindkét esetben 43% volt, és a Qmax 1,8 ml/s-kal javult alfuzozinnal és 1,9 ml/s-kal tamszulozinnal. A két vizsgálat eredményei általában minden kezelés hatékonysága szempontjából jobbak a VA vizsgálathoz képest. A finaszterid hatékonysága és a kiindulási prosztata térfogat közötti összefüggés fent említett megfontolásán kívül ennek oka lehet a placebo-kar hiánya, amely általában az aktív kezelés csökkentett hatását eredményezi, ha a tünetek pontjait alkalmazzák. Ebben a tekintetben figyelemre méltó, hogy a jelen vizsgálatban egy objektív értékelés, például a Qmax időbeli lefolyása kifejezettebb különbséget mutat a kezelések között, mint a teljes i-PSS vagy SPI.

nem figyeltek meg jelentős különbséget a tamszulozin és a finaszterid tolerálhatósági profilja között, ami szintén megerősíti a szakirodalomban közölt adatokat. A tamszulozin nemkívánatos események miatti abbahagyásának incidenciája a kezelés 52 hete alatt 9 volt.7%, ami hasonló az A-ban jelentett arányok metaanalízise a vizsgálatok során végzett vizsgálatok során 6-AR antagonisták (4-10%), azonban rövidebb kezelési időtartamokkal.6 a finaszterid megvonási aránya alacsonyabb volt, mint a korábban említett nagy vizsgálatban (6, 4 vs 11%), a kezelés időtartama csak 6 hónap volt az 1 y helyett ebben a vizsgálatban.10 a vizeletretenciós epizódok, amelyek incidenciája a finaszteriddel csökkenthető, amint azt korábban bemutattuk, 17 hasonló és alacsony arányban fordultak elő a finaszteriddel és a tamszulozinnal ebben a vizsgálatban. A PSA-szint szignifikánsan csökkent 26 és 52 hetes finaszterid-kezelés után, míg a tamszulozinnak nem volt klinikailag szignifikáns hatása a PSA-ra. Ezek az eredmények is összhangban van a korábbi eredmények finasteride18 és tamsulosin.19

a vizsgálat elvégzésekor a Szexuális funkciókészlet még nem volt elérhető. Ezért egy alternatív, nem validált kérdőívet használtunk a szexuális funkció értékelésére. Van egy tendencia, hogy a tamszulozin kevésbé befolyásolja a szexuális funkció legtöbb területét, mint a finaszterid. Ez összhangban van azzal a ténnyel, hogy a finaszterid csökkent libidót, ejakulációs rendellenességeket (elsősorban csökkent ejakulációs mennyiséget) és impotenciát okozhat.18 szexuális nemkívánatos eseményként a tamszulozint szedő betegek a húgyhólyag nyakában, a vas deferensben és a maghólyagokban kialakuló, a húgyhólyag-blokádhoz kapcsolódó abnormális ejakulációról számolhatnak be, de a tamszulozinnal nem társult impotencia vagy csökkent libidó.20 az abnormális magömlés ezenkívül általában nagyon jól tolerálható mellékhatás, mivel csak kevés beteg hagyja abba a tamsulosin kezelést emiatt.20

mint már jeleztük, Vizsgálatunk nem tartalmazta a tamszulozin és a finaszterid kombinációs karját, mivel a VA, ALFIN és PREDICT vizsgálat nem mutatott előnyt ennek a kezelésnek a monoterápiával szemben egy 1-AR antagonistával legfeljebb 1 y kezelés után.10,11,12 a közelmúltban elérhetővé váltak a Prostatic Symptoms (MTOPS) mérföldkőnek számító orvosi terápiája (medical Therapy of Prostatic Symptoms) vizsgálat eredményei, egy placebo-kontrollos vizsgálat, amely a doxazozint, a finaszteridot és ezek kombinációját hasonlította össze 3047 LUTS/BPH-ban szenvedő betegnél, átlagosan 5 y követéssel.21,22 ezek az eredmények azt mutatják, hogy hosszú távon a kombinációs terápia statisztikailag szignifikánsan hatékonyabb, mint mindkét monoterápia, a húgyúti tünetek javításában (teljes I-PSS) és a klinikai progresszió csökkentésében. Úgy tűnik, hogy különösen a magas kockázatú betegek (nagy prosztata térfogatú/magas PSA-val rendelkezők) részesülhetnek a kombinált terápiában. Azt is kimutatták, hogy hosszú távon (4 y után) a CAC-1-AR antagonisták valamivel nagyobb mértékben csökkentik az összes I-PSS-t, mint a finaszterid (medián csökkenés 6,0, illetve 5,0 pont). Ezért helyénvalónak tűnik a LUTS/BPH kezelésének megkezdése egy anti-1-AR antagonistával, például tamszulozinnal, és finaszterid hozzáadása nagy prosztata térfogatú/magas PSA-val rendelkező betegeknél.