a 2-es típusú diabetes mellitus előfordulása világszerte növekszik, és ma már a végstádiumú vesebetegség egyik vezető oka a nyugati országokban. A 2-es típusú diabetes mellitus szintén a kardiovaszkuláris események fő kockázati tényezője. Ezért a legnagyobb kockázatnak kitett betegek korai azonosítása, majd ezt követően a vese-és kardiovaszkuláris védő kezelések megkezdése rendkívül fontos. A mikroalbuminuria a vizelet albumin kiválasztásának szubklinikai növekedésére utal. Definíció szerint az albumin ürítési sebessége 20-200 mikrog/perc (30-300 mg/nap) vagy az albumin/kreatinin arány (mg / mmol) férfiaknál 2,5-25, nőknél 3,5-35. A mikroalbuminuria fontos klinikai lelet, mivel nemcsak a nyílt proteinuria (makroalbuminuria) és veseelégtelenség kialakulásának fokozott kockázatával jár, hanem cardiovascularis eseményekkel is. Azoknál a betegeknél, akiknél nyilvánvaló nephropathia alakul ki, a mikroalbuminuria általában 5-10 éves intervallummal megelőzi a makroalbuminuriát. 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél a macroalbuminuria kialakulását követően emelkedik a vérnyomás és csökken a vesefunkció. 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél azonban hypertonia és a vesefunkció csökkenése fordulhat elő, ha az albumin kiválasztása még mindig a mikroalbuminurikus tartományban van. Nagy klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a szoros glikémiás (azaz glikozilált hemoglobin < 7,0%) és a vérnyomás (azaz. < 130/85mm Hg) a kontroll késlelteti a vesebetegség progresszióját. Halmozódó bizonyítékok utalnak arra, hogy a renin-angiotenzin rendszert (Ras) megcélzó vérnyomáscsökkentő szerek lassíthatják a vesebetegség progresszióját, és kardioprotekciót biztosítanak 2-es típusú diabetes mellitusban és mikroalbuminuriában szenvedő betegeknél. Úgy tűnik, hogy a RAS-t megcélzó vérnyomáscsökkentő szereknek is vannak előnyei a szisztémás vérnyomás csökkenésén túl. Összefoglalva, a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek éves microalbuminuriás szűrése, valamint a vese-és cardiovascularis betegség progressziójának késleltetésére irányuló intézkedések megkezdése ma már a rutin klinikai gyakorlat részét képezi. Különösen a mikroalbuminuria megállapítása a vese-és szív-érrendszeri betegségek, azaz a hiperglikémia, a magas vérnyomás, a diszlipidémia és a dohányzás közös kockázati tényezőinek fokozott módosítását idézi elő. Mikroalbuminuriában és 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek vérnyomáscsökkentő kezelését angiotenzin konvertáló enzim (ACE) gátlókkal vagy angiotenzin-II 1-es típusú receptor antagonistákkal kell kezdeni.